Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
212 Katona Edit tői és gyűjtőtől vásárolták meg (Lackner 1997. 35-37).18 1910-ben került a Néprajzi Tár birtokába Kodály Zoltán Zobor-vidéki (nyitraegerszegi) magyar nőiing-gyűjteménye, amely egy tárgyféleségen keresztül érzékletesen dokumentálta a századfordulón felgyorsuló helyi divatváltozásokat (ltsz.: 85812-85858; KOCSIS 1992). 1904 és 1909 között Nitsner Antal kelmefestőtől Szekszárdról, a Malonyay-féle kötetben társszerző Sági János múzeumőrtől Keszthelyről és Finály Sándortól Budapestről több mint 400, eddig kellő figyelemre nem méltatott kékfestő textilmintát19 érdemes megemlíteni. Ezek a tematikus sorozatok jól példázzák a házi, háziipari és kézműves textilművesség legfontosabb technikáinak mintakincsbeli variálódását. Mindezek ellenére a mai textil- és viseletgyűjtemény anyagát továbbra is a közvetítő kereskedőktől való vásárlások gyarapították nagyobb arányban, a tervszerű gyűjtéseket messze túlszárnyalva, amit maga Semayer Vilibáld is önkritikusan ismert el: „A mikor 1895- ben a nemzeti múzeumba kerültem, egyetlen egy néprajzi gyűjtőnk volt, egy rácz asszony [valószínűleg Brinza Mária, Brinzáné - K. E.]. Ma bármely délelőtt folyamán versengve kilincsel nálunk a sok élelmes székely és zsidó, házaló »régiségkereskedő«, a kik csak úgy hordják a szebbnél szebb hímzést... És hiába a legerősebb fogadalmunk, hogy ezentúl lehetőleg magunk fogunk gyűjteni. Az a gondolat, hogy a mit ezek ... előttünk kiterítenek, még hozzá a legtöbbször aránylag olcsó árakon, (hisz nincs rajtuk se hivatalos útiköltség, se napidíj, se borravaló, se szállítási költség) azonnal elvész a magyar kultúra számára, a mint gazdáik küszöbünket átlépik, de sokszor változtat elvünkön, ... a végén is kiválogatjuk a batyukban czipelt dolgok legjavát.” (Semayer 1913. 188.) A vásárlások révén nagyszámú, főképpen hímzett lakástextília, illetve annak csak díszített része jutott a múzeumba, sok esetben pontatlan adattal vagy adatolatlanul. Ennek a gyarapítási formának annyi pozitívuma volt, hogy több olyan, addig nem képviselt területről, ahova akkor a külső megbízottak sem jutottak el, mint például Győr, Sopron (Grünbaum Gyulától öltözetek is), Zala (például Kungazda Gyulától és Asztalos Jánosnétól 64 darab halápi díszlepedő), Veszprém, Baranya és Szolnok-Doboka megyéből is bekerültek fontos darabok. A díszítményt illetően az a csíkszentsimoni hímzett párnavég emelkedik ki, amely a magyar paraszti textilművészetben oly ritka emberábrázolásnak, mégpedig az egyetemes kultúrában nagy múltra visszatekintő „Ábrahám feláldozza Izsákot” bibliai témának a naivan szép megfogalmazása (ltsz.: 79924). 1912-től kezdve a Néprajzi Osztály igazgatója némileg csökkentette a tárgygyarapítás ütemét, hogy feldolgozhassák a begyűlt anyagot (SZILÁGYI 1984c. 584). Az 1. világháború okozta nehézségek miatt a mélypontra zuhanó gyarapítás folyamatosságát minden kínálkozó lehetőség kihasználásával igyekeztek fenntartani. Ilyen volt a Hadsegélyező Hivatalba és a Magyar Fémelosztó Rt.-hez háborús célra behordott kisebb-nagyobb tárgyak, töredékek, viseleti kiegészítők halmazából való válogatás. Ebből a forrásból a textil- és viseletgyűjteményhez 21 darab hagyományos paraszti bőrruha került és 46 fémtárgy, főleg csat. A múzeum vezetősége megpróbálkozott azzal is, hogy 1914-ben röplap segítségével (2. számú melléklet) postazsákos gyűjtőmozgalmat hirdessen a népviseletek gyarapítására. 1918-ban pedig felhívásban kérték a hősi halottak és hadi özvegyek nem használt ünneplőruháinak ajándékozását, mindkét esetben eredmény nélkül (Semayer 1916b. 168; Szilágyi 1984c. 584). A háború okozta mélypont ellenére is többszörösére duzzadt műtárgyállomány raktározási feltételei a tágasabb Iparcsarnokban kedvezőbbekké váltak. A Néprajzi Értesítő 18 Ltsz.: 96404-96428, 98504-98507, 102068-102083, 107523-107524. 19 Ltsz.: 50672-50916, 69994-70022, 65.130.120-65.130.228.
