Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

Textil- és viselet^űjtemény _213 időszakos beszámolóiból jól nyomon követhető a raktári rend kialakítása. Akkoriban az anyagminőség alapján minden magyarországi és külföldi „nemzetközi” viseletét és egyéb tex­tíliát együtt tároltak, kezeltek. A raktári állományt először minőségi alapon bontották szét: „Mindegyik tárgycsoportból a kiállított gyűjtemény pótlásául kiválogatjuk a tipikus darabokat vagy - különösen a díszítéssel ellátott tárgyakból sorozatokat - s azokat vagy a kiállított tár­gyak közé osztjuk be, vagy jegyzék mellett könnyen hozzáférhető szekrényekbe helyezzük el; a többes, vagy egyáltalán felesleges [!] példányokat pedig - szintén jegyzék mellett... ládákba csomagoljuk... Az ilyen módon történő kiválogatásnak az a nagy haszna is van, hogy a... törzs­gyűjteményünket könnyebben rendben tudjuk tartani s... bármely czélból történő használat­ra - különösen például vásárlások alkalmával az összehasonlításra [!] - mindig kéznél van.” (Sebestyén 1908. 221; beszúrás - K. E.) Megindult tehát a szélesebb körű nyilvántartási munka: raktári és kiállítási tárgyjegyzékek készítése, a válogatott minőségű tárgyak fotóztatá- sa, majd 1909-től kezdve a viseletdarabok és egyéb hímzések alcsoportok és nemzetiségek szerinti szétválogatása (Sebestyén 1908. 221; 1909. 128). 1910 elején a magyar gyűjtemény­csoport raktári anyagát megyék szerint osztották szét, „a hímzések, fehérneműek és ruhák ki­vételével” (Semayer 1910b. 272-273). De nemsokára jelenthették: „Minden a por, a nedves­ség és a moly iránt érzékeny anyagunk szekrényekbe van rakva olyanformán, hogy könnyen áttekinthető és hozzáférhető legyen. Bármilyen tárgyat nemzetisége és származási helye sze­rint rövid néhány perez alatt elő tudunk adni.” (Beluleszkó 1911. 79.) Majd 1914-ben el­kezdték a magyarországi ruhaanyag revideálását (Semayer 1914c). Talán a revízió tanulsága nyomán a „raktári anyag konzerválási munkálatainak egyszerűbbé tétele czéljából a textilis és bőrnemű tárgyakat a konzerválási módszereknek megfelelő csoportokba” osztották, és meg­kezdték „szakszerű rendezését” (Semayer 1915b). A beszámolókból bepillantást nyerhetünk az állagmegóvási munkálatokba: „A moly és szú ellen való védekezés szakadatlanul tartott. A gyűjteményben kiállított ruhaneműek kivételével, a ruházati csoport egész anyaga - a ten­gerentúli anyagot is beleértve - a szénkéneges ládában molytalaníttatott... A kiállított anyag állandó ellenőrzés alatt állott s a hol szükségesnek mutatkozott, porolással és szénkéneges porlasztó fecskendőkkel védekeztünk a molyok ellen.” (Sebestyén 1908. 221.) A muzeális tárgyaknak a hozzáférhetőségét a kutatók számára a raktári készletből kiválogatott sorozatok­kal, az úgynevezett tudományos gyűjtemény létrehozásával, a nagyközönség számára pedig kiállítással, a kor szóhasználatával élve „szemléltető gyűjtemény” felállításával oldották meg (Semayer 1907b. 189). A Néprajzi Tár második állandó kiállítása nagyobb térben, a deszkafedése miatt tűzveszélyes Iparcsarnokban 1907-ben nyílt meg, és 1924-ig minden tavasszal felfrissítve és kétévente új szerzeményekkel bővítve várta - a téli időszakok kivételével - látogatóit. A nyi­tó kiállításnak a textil- és ruhaneműket érintő részéről nem emlékeztek meg az ismertetők (Semayer 1907b. 189), de az 1911-ben végzett átalakításokról szóló beszámolókból már több derül ki: „a szemléltető gyűjteményanyagát felfrissítettük és kiegészítettük, továbbá a felírá­sokat szaporítottuk. Az összes népviseleti bábúk helyreállítva, ruházatuk tisztára mosva ke­rülnek immár bemutatásra, újonnan elrendeztünk egy pásztorcsoportot, kanászt, csikóst lo­von, juhászt szamárral és gulyást... Ezek a szemléltetést rendkívül elősegítő csoportok a nagy- közönség részéről tüntető figyelemben részesülnek. Az újonnan bemutatott anyag legérdeke­sebbje a Garay Ákos... gyűjtötte régi magyar férfihajviseletek, a melyek életnagyságú mellszob­rokon természetben örökítik meg ezt a végső enyészetnek áldozatul esett ősi magyar szokást.” (Semayer 1911b. 305.) A textíliák és viseletek szerepeltetésére vonatkozó további ismerete­

Next

/
Thumbnails
Contents