Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

210 Katona Edit

ről 90 ingvállat, 71 főkötőt és 29 pruszlikot hozott, de anyagából csak egy méznevelői szlovák női és egy ipolykeszi magyar kanászöltözet,9 a Fekete-Körös völgyéből pedig csupán két magyar női és egy férfikosztüm10 állítható össze. A helyi öltözködési módot inkább számos terepen készített fényképen szemléltette. Kutatásainak eredményeit közvetlenül csak a feke- te-Körös-völgyi magyarságról készített leíró jellegű kismonográfiájában tette közzé (GyÖRFFY 1912; 1986), de későbbi munkáiban fokozottan támaszkodott ekkor megszerzett ismereteire és múzeumba juttatott tárgyaira.

A kedvezőbb pénzügyi feltételeknek és Semayer Vilibáld erőfeszítéseinek köszönhetően - amelyeket az országos gyűjtőhálózat kiépítésére tett - a múzeum külső munkatársakat is megbízott tárgygyűjtéssel, elsősorban a további területi fehér foltok eltüntetése és egy nemzetiségileg kiegyenlítettebb kép kialakítása érdekében. Maga Semayer is hozzájárult ehhez, hiszen az ő szerzeményeként tartjuk számon a Szeben megyei Szelindekről származó fiatal szász pár öltözetét (ltsz.: 74963-74976), amely nagy hiányt pótolt, mivel a millenniumi falu szász viseletéi az Erdélyi Kárpát Egyesület brassói múzeumába kerültek a vármegye adományaként (NMI 44/1898). Kiemelkedők még Sztripszky Hiador máramarosi hucul11 és Cs. Sebestyén Károly Krassó-Szörény megyei délszláv és román tárgyai (ltsz.: 74089-74114,109747- 109762), Sebestyén Gyula nógrádi palóc12 és Divald Kornél felvidéki gyűjtései.13 Garay Ákos festőművész a szerémségi magyaroktól hozott ma már pótolhatatlan darabokat, köztük két női és egy férfiöltözetet.14 Közvetlenül a viselőjétől megszerzett öltözetnek tekinthetjük a nagyatádi Szentgyörgyi István kanász féltve őrzött, kopottas cifraszűrös gúnyáját (ltsz.: 77512-77514). Garay Ákos tematikailag is újdonsággal állt elő, ugyanis rekonstrukciói révén ,,[i]gen értékes gyarapodása az osztálynak... az ország különböző vidékein gyűjtött régi magyar férfihajviseletek, a melyeknek a legrövidebb idő alatt, az öreg emberek halálával, feltétlenül nyoma vész. Akárhányat most is csak emlékezet után tudnak még befonni.” (Semayer 1911a. 220.) Az utókor sajnos nem kezelte elég gondosan, sőt esetenként átalakítható kiállítási segédanyagként használta ezt a hosszú hajú, különféleképpen befont vagy csomókba csavart parókasorozatot. Ezen a káron nem változtat az sem, hogy a gyűjtő a témakörben végzett kutatásait gazdagon illusztrált, részletező tanulmányban foglalta össze, és úttörő módon a parókák leltári számát is feltüntette (Garay 1911).

Sikeres volt a tervszerű tematikus gyűjtések körében 1909 és 1911 között az eltűnőben lévő hagyományos téli ruhadarabokra vonatkozó leletmentő tevékenység. „A Nemzeti Múzeum néprajzi osztálya a jelen év elején már megindította a hazai néprajz pusztuló régi anyagának rendszeres felkutatását és összegyűjtését. Mivel a magyar ipari termelés az utóbbi évtizedekben a hagyományos magyar népviseleteket csaknem teljesen kiszorította, az osztály tisztviselői több nagy országos vásáron megjelentek, a melyen egész vidékek téli viseleté volt tanulmányozható és számos népipari emlék volt a néprajzi osztály számára megszerezhető. Ugyané vásárokon sikerült a népipari termelés utolsó forrásait is kinyomozni és e

9 Ltsz.: 86912, 86962, 92387, 92390, 92424, 89604-89611.

10 Ltsz.: 88823, 88825-88827, 89937-89939, 89941, 89943-89950, 89952, 89956.

11 Ltsz.: 88465-88467, 88548-88564, 88570-88573, 88575-88585, 88594-88602, 88608-88609, 88616-88622, 88732-88734, 88741-88745, 88808.

12 Ltsz.: 76876-76902, 76906-76918, 76935.

13 Ltsz.: 52070-52080, 75681-75682, 80889-80899, 87951-87953, 89187-89188, 89198-89199, 89988-90005.

14 Ltsz.: 83888-83890, 83892-83894, 83936-83937, 83945-83948, 131142.