Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
Textil- és riseletgyűjtemény 103 mi gyakornokra hárult a további kezdés. Ez azonban a textilneműk esetében abbamaradt, hiszen 1898-ban miniszteri utasításra a Néprajzi Tár Csillag utcai helyiségeiben az első állandó kiállítás rendezése élvezett elsőbbséget. Ahhoz a kiállításhoz - éppúgy, mint a későbbiekhez az 1930-as évekig mindig - a millenniumi készletből válogattak. A kezdeti penészedésen túl a kiállításokon való folyamatos igénybevétel, a gyűjtemény sorozatos költözködései és a rossz tárolási körülmények következtében ez a hatalmas lakástextil- és viseletkorpusz erősen pusztult. A gyűjtemény a néprajzi faluból Palotay Gertrúd, Fél Edit és N. Fülöp Katalin kutatásai szerint hét teljesnek mondható, azonkívül tizenkettő kiegészítésekkel összeállítható öltözettel rendelkezik, és további húsz kosztümtöredéket tart nyilván. Valójában ennél kedvezőtlenebb a helyzet, mert sok közülük erősen elhasználódott, vagy nem összeillők a darabjai, hiszen egy-egy faluból átlag 2-3 női és ugyanannyi férfialak szerepelt az ezredéves kiállításban, és ezek elemei keveredhettek egymással az utólagos összeállítások során a dokumentáció hiánya miatt. Biztató azonban, hogy az utóbbi néhány évben is felbukkant egy- egy újabb, korábban millenniumiként nem regisztrált ruhadarab. Megmaradt például egészben Nógrád megyéből sóshartyáni leányöltözet, Somogy megyéből csökölyi idősebb asz- szonynak való fehér gyászos öltözet, valamint Abaúj-Torna megyéből mecenzéfi férfiviselet, de a kalotaszegiek rekonstruálása már kétséges.3 A lakás- és háztartási textilegyüttesek még kevésbé maradtak együtt, újra összeállításuk még reménytelenebb. A múzeumi nyilvántartásból (234-es törzskönyvi számon) a vármegyék ajándékaként csak a kalotaszegi, torockói, szebeni és zalai (onnan csupán két tárgy) szoba textiljei tűnnek ki. Mindezeket figyelembe véve mégis úgy véljük, hogy a millenniumi néprajzi gyűjteményben nagyobb arányban lehettek a „hiteles” tárgyak és együttesek, mint ahogy azt eddig a múzeumtörténeti irodalom feltételezte (Palotay 1948a. 3). Ezért nagyon sajnálatos, hogy a kortársak nem vették számba a néprajzi falu textil- és viseletanyagát, kiállítási célú gyakori tisztítása-kezelése során a leírók nem ügyeltek eléggé a tárgyak származási helyét és egyéb lényeges adatait tartalmazó, rájuk varrt papírcédulákra; az 1898 és 1965 között több hullámban végzett beleltározá- sok során nem mindig másolták le a még megmaradt cédulák szövegét, így az információk jó része végleg elveszett. A hatalmas tárgykészletből csupán egy, a leírókartonokon „Milléniumi Kiállítási Maradékként” elkönyvelt töredék maradt ránk. Ebből néhány darab még mindig leltározásra vár. A Herman Ottó-féle gyűjtemény és a Kereskedelmi Múzeum ajándékaként 1905- ben átadott háziipari csoport 27 felöltöztetett bábalakja (NMI 50/1905) jobban megmaradhatott. A „háziipari csoport” öltözékeinek különleges értékét az adja, hogy korabeli munkaruhák, melyek N. Fülöp Katalin szóbeli értékelése szerint a vidéki szegénység polgároktól levetett vagy ügyetlenül, sebtében összevarrt, összeválogatott öltözetdarabjaiból állnak. Mára már ez az anyag szintén hiányos, néhány közülük a leltárkönyvek bejegyzése szerint mint „rongy elégettetett”, 1910-ben „kiselejteztetett”, illetve eltűnt vagy nem került azonosításra. A 19. század végének nagy kiállításai - köztük különösen a millenniumi - elindították a nagy néprajzi magángyűjtemények kialakításának első hullámát. E korai gyűjtésekből származó, jó néhány ma már pótolhatatlannak számító műtárgy később a múzeumot gazdagítva némileg enyhítette az intézmény korlátozott gyarapítási lehetőségeiből adódó hiányokat. 3 Ltsz.: 130676,132445, 133219,139764, 65J30.39; 132918-132920, 132922-132928,139594-139595; illetve 130702a, b, 132954, 132965-132969.
