Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
204 Katona Edit A 19. század végére, a 20. század elejére a gyűjA gyűjtemény helyzete teményfejlesztés tekintetében lezárult egy körei 19—20. század fordulóján szak. Az állami dotációból és a törvényhatóságok támogatásából finanszírozott nagy nemzetközi és országos kiállításokhoz kötődő, a magyarországi népi kultúra egészéről összefoglaló képet nyújtani kívánó nagy gyarapítások helyett a szaktudomány és a néprajzi muzeoló- gia figyelme szűkebb, speciálisabb témák felé mozdult el: Jankó János monográfiái által előrevetített kisebb táji vagy közigazgatási egységek és néhány kiemelt tárgyféleség felé irányult. A kutatás-gyűjtés széttöredezettsége mellett azonban a valóság tárgyi világának differenciáltabb, árnyaltabb megragadása meg-megújuló kisérletező kedvvel és mélyebb összefüggések feltárásával járt. A századforduló (1896-1906) átmeneti időszaka a múzeum Csillag utcai lakóépületben való elhelyezésével esett egybe. Az immár jelentősen megnövekedett műtárgyállomány szükségessé tette rendszerezésének és a megcsappant anyagi támogatás miatt a gyarapítás irányelveinek még átgondoltabb kimunkálását. A feladat Jankóra hárult, aki több lépcsőben dolgozta ki elképzeléseit. A múzeumi agyag bővítésében elvi alapnak az ország magyar és nemzetiségi lakossága tárgyi néprajzának egyenrangú gyűjtését tartotta. A magyarság kultúrájának megértéséhez pedig a „történeti ethnographia” felőli megközelítést hangsúlyozta (NMI 61/1896; Jankó 1902b. 341-342). A folyamatosan szaporodó műtárgyállomány rendezési és felállítási tervét, mely egyben a gyarapítás irányait is magában foglalta, 1894-ben fogalmazta meg. A textil- és viseletgyűjtemény helyét kijelölő tervezetben a Magyar Alosztály első és legrészletesebben kidolgozott fejezete a „ruházat” volt, amelyet a többi egységhez hasonlóan terület, valamint magyarság és nemzetiség szerint, mindezeken belül pedig kettős csoportosításban osztott fel: együttesek nem, kor, az emberi élet fordulói szerint; és tárgytípusok a viselet rétegződésében (alsó, felső), a testrészen (fej, felső-, alsótest, láb) elfoglalt helyük, valamint az előző két csoportba nem illő egyéb kiegészítők (ékszer) szerint. Az alosztály második, a „házberendezés tárgyait” tartalmazó egységében a „Fehérneműek” közé sorolta a lakás- és háztartási textileket. A harmadik egységbe, a „kézi munka, házi vagy kisipar” eszközei közé feltehetően késztermékeket is beosztott, erre utal a „varrottasok” kitétele (NMI 2/1894). Jankó 1902-ben hozzáfogott a vidéki múzeumok néprajzi gyűjteményeinek létrehozását segítő nagyszabású kézikönyv előkészítéséhez. Hirtelen halála miatt munkatársa, Bátky Zsigmond foglalta össze 1906-ban az Útmutató néprajzi múzeumok szervezésére címen a gyarapodástól az állagmegóvásig terjedően a néprajzi muzeológia ismeretanyagát, azóta is egyedülálló módon (Bátky 1906a). Vállalkozása ugyanakkor a katalógusszerű feldolgozások első kísérletének könyvelhető el a textil- és viseletgyűjtemény tekintetében is. Bátky a már korábban megfogalmazott gyarapítási szempontokon (együttesek, tárgysorozatok, történetiség) túl újra összegezte a megszerzendő tárgyak körét: „egy néprajzi múzeumban egyaránt helye van minden, bármilyen jelentéktelennek látszó tárgynak is, mely a nép környezetéből származik” (Bátky 1906a. IV), így „(mjúzeumba kell vinni mindazt a holmit, a mit népünk maga készít magának akár szükségletére, akár gyönyörűségére, vagy a mit az ú. n. kis mesteremberek csinálnak részére ugyané czélból.” (BÁTKY 1906a. 9). A nagyipari termékek Bátky értelmezésében csak mint a teljes öltözetek részei és a paraszti ízlés szerint átalakítva (például női fejdíszek, gyári anyagra dolgozott hímzett lakástextilek) kaphattak helyet. Modellek rendelése kérdésében a kis népviseletes babák beszerzése ellenében foglalt állást, de ugyanakkor „a hímző-varró tech
