Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

202 Katona Edit

cok és a fehér gyászviseletüket megőrző csökölyiek; a nemzetiségek esetében pedig a soká- cok és az erdélyi szászok. Mind a három nagy kiállításon (1873, 1885, 1896) fontos helyet kaptak a hétfalusi csángók, de később nem foglalkoztak velük. A Dunántúlról a 20. század elejétől kezdve „felkapott”, gazdag lakástextil- és viseletkultúrával rendelkező Sárköz ekkor még nem került igazán az érdeklődés homlokterébe (Flórián 1990. 211). így amikor 1896- ban egy szeremlei parasztasszony levélben vételre felajánlotta két teljes öltözetét azzal az óhajjal, hogy szeretné őket viszontlátni a millenniumi kiállításon, Jankó a borsos ár miatt, és mivel nem illett koncepciójába, eltekintett megvásárlásuktól (NMI 3/1896).

Nagy érdeme a kiállításnak, hogy ma már beszerezhetetlen együtteseket és tárgyféleségeket juttatott a múzeumba, amelyek azóta is kuriózumnak számítanak. Példa rá a 133040- 133047 leltári számú darabokból álló bűdszentmihályi kanászöltözet és annak pitykegombos nadrágja, amely az egyetlen rajthúzli típusú lábravaló (ltsz.: 133047) a gyűjteményben.

Az ezredéves kiállítás harmadik néprajzi egysége a történeti főcsoportban az úgynevezett ősfoglalkozások pavilonja volt, melyben a főrendező, Herman Ottó az életmód és kultúra folytonosságát látványos tárgysorozatokkal kívánta megrajzolni a magyarság korai történetétől az újkorig. Neki köszönhető (a szóban forgó, valamint az 1900-as párizsi világkiállítás részére gyűjtött) jelentős bocskor-, pásztorkalap-, bőrtüsző- és tarisznyakollekció. Gyűjteménye az . 1920-1930-as évekig mindig kitüntetett helyet kapott az állandó kiállításokon. Evolucionista szemléletének nagy hatása volt az őt követő tudósgenerációra és rajtuk keresztül a Néprajzi Múzeum gyűjteményének fejlesztésére. Tevékenysége hatott a viselet egészének és elemeinek összehasonlító módszerű történeti kutatására.

Az ezredéves kiállítás néprajzi gyűjteményének egyben tartását és megőrzését már a kiállítás tervezésekor próbálták biztosítani (Xántus 1892; Vikár 1893; Herrmann 1891b; 1892. 109). A vármegyék adományai révén (a 10 visszaadott Nyitra megyei német és Szeben megyei szász kosztüm, valamint néhány magántulajdonban levő darab kivételével) a múzeumba került a néprajzi falu anyagának nagy része, sőt kiegészült két utólag ajándékozott öltözettel (Szabolcs vármegyei hajdú és banderista, NMI 8/1897). Az átadási jegyzékek (NMI sz. n./1896; 97/1897, melyben a cigánytelep dolgai tételesen nem szerepelnek) alapján a néprajzi faluból összesen mintegy 6250 tárggyal gyarapodott a múzeum, melynek 29 százaléka a textil- és viseletgyűjteményt illette. Az 1831 darab tárgynak 63 százalékát a 94 komplett kosztüm (50 magyar, 44 nemzetiségi) és egyes testi ruhadarabok; kb. 35 százalékát a 24 teljes lakás-, háztartási és gazdasági textilkészlet tette ki.

Már a kiállítási területen, a néprajzi faluban kezdett tönkremenni sok tárgy, amint erről Jankó János beszámolt: „ott konstatáltam, hogy csaknem minden házban kivétel nélkül, de különösen 11-ben... a penész az összes ruhanemüekben oly mértékben uralkodik, hogy a tárgyakat jelen állapotukban raktározás czéljából becsomagolni nem lehet... A baj annál komolyabb, mert a falúfelügyelőség és az őrszemélyzet egybehangzó vallomása szerint az egész nyáron állandóan küzdöttek a penész ellen s... napról-napra a penészt »letörülték« az estétől reggelig ismét kivirágzott. A letörléssel csak az infectiót terjesztették amint erről a börféléken (ködmön, suba, mellény, sapka, csizma stb.-ken) a penészfészkek rendkívüli mélysége szomorúan győz meg... a falút többé nem az elkallódástól, hanem az elpusztulástól kell félteni... a kibontakozásnak egyetlen módját látom magam előtt, és ez az, hogy az egész falú anyagát feltétlenül száraz s erősen füthető helyiségben azonnal vegyük mérgezés alá.” (NMI 53/1896.) A textileket külön helyiségbe zsúfolva fertőtlenítették, s mivel Jankó János ázsiai expedícióra indult, helyettesére, Semayer Vilibáidra és Bátky Zsigmond egyete