Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

200 Katona Edit

ukrán, német, román, szlovák) nézve, mind a különlegességre (bolgár, vend) való tekintettel. Ezt a néprajzi képet József főherceg a cigányság életmódjának megjelenítésével egészítette ki. A rendezés során figyelme elsősorban a legjellegzetesebb háztípusok kiválasztására irányult, de útijelentéseiben tömören, lényegre törően beszámolt a jellemző viseletekről és helyenként még a megvetett ágyak rajzának mellékelésével a berendezések textiljeiről is. A kiválasztott viseleteket gondosan dokumentálta, azaz a helybeli asszonyok segítségével elemezte, a ruhadarabok tájneveit feljegyezte, és a felöltöztetett embereket több oldalról lefényképezte (EA 0083/A; Jankó 1989). Útinaplója, a Néprajzi Múzeum fényképgyűjteményében megőrzött fényképei, valamint bővebb feldolgozásai (JANKÓ 1892a; 1893a; 1896b) felbecsülhetetlen forrásai a textil- és viseletkutatásnak.

Jankó János ebben a hatalmas vállalkozásban azonban nem mindig tudta megvalósítani elképzeléseit, a 24 ház közül csakis hét (Jász-Nagykun-Szolnok, Csongád, Torontál, Bács-Bodrog, Somogy, Zala megyék) berendezését gyűjtötte maga (Jankó 1897a. 8). Jankó a többi 17 épület közül a helyi viszonyokat jól ismerő Gyarmathy Zsigáné kalotaszegi és Pintér Sándor palócföldi házberendezésének hitelességét emelte ki. A skanzenformának köszönhetően a tiszta szobák díszes textiljei mellett a konyhákban, lakó- és gazdasági helyiségekben - most először kiállításon, majd közgyűjteményben - reálisabb arányban jelentek meg az egyszerűbb lakás-, háztartási és gazdasági textilek (NMI sz. n./1896). A kosztümöket - a berendezésektől eltérően - többnyire Jankó János utasításainak megfelelően vásárolták meg, bár itt is számolnunk kell azzal, hogy a vármegyei hivatalnokok a legújabb divatnak megfelelően újonnan varratták némelyiket. Kiválasztásukban az 1885-ös példából és Vikár korszerű programjából (vö. Vikár 1893. 89) merített Jankó, valamint saját, 1894-ben már kidolgozott múzeumszervezési tervéhez igazodott, amikor a ruházat differenciált, társadalmi helyzet, nem, kor, családi állapot és alkalom szerinti változatainak bemutatására törekedett. 0 is zsánerképeket (például lánykérést, búcsús szokásokat) jelenített meg, és néhány esetben - ezen a téren is úttörő módon - gondja lett volna az ünneplők mellen a hétköznapiasabb viseletek bemutatására is. Útinaplójában írja: „A bolgár népviselet jellemzésére 4 bábnak felöltöztetése válik szükségessé. A bolgár férfi mellen otthonias öltözékében mutassa egyik alak a bolgár menyecskét. Egy másik alakon mutattassék be a leányok öltözéke, egy negyediken kijáró ün- nepies öltözéken a fiatal asszonyok viselete.” (Jankó 1989. 102.) Szándéka a vármegyei lebonyolítás miatt csupán néhány figuránál és azoknál is csak részben valósult meg. A jegyzőkönyvekből ugyanis úgy tűnik (vö. NMI sz. n./1896), hogy például a konyhákban vagy hátsó szobákban foglalatoskodó alakokon is minden esetben drága lábbeli volt - a Brassó vármegyei szövőasszony-alakot fátyolba és csizmába öltöztették -, tehát inkább félünnepiesen, mint munkaruhában mutatták be őket. A kiválasztásban Jankó, illetve megyénkénti megbízottjai mindenkor a karakterisztikus, parasztos viseletű falvak anyagát részesítették előnyben a polgárosultabbakkal szemben. Ha egy tájegységen belül más településen találta a legjellegzetesebb házformát és másikon a legmutatósabb öltözéktípust, akkor a látványosság javára döntött, és két különböző helyről hozatta az épületet és a viseletét. Ezt láthatjuk például a Nyitra megyei német (krickerháuer) háznál. „A mily érdekes maga a krickehäuer [sic!] és ház, ép oly érdektelen és keveset mutató... ruházkodása; és ez adja okát annak, hogy... inkább a megye változatos, kiválóan díszes, más viseletéire volt figyelemmel.” (Jankó 1897a. 77.) Néhol a vidék sokszínű viseletkultúráját egy zsánerképbe komponálta. így például a matyó házban a templombúcsú alkalmakor szokásos vendégség képezte a kerettörténetet: „a matyóvise- letet... három alak mutatja be, az ugyancsak borsodmegyei sziráki viseletét két alak. A jele-