Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény

képszerű” jeleneteket mutattak be. „Valóságos néprajzi gyűjtemény volt, ez annyiféle népviselettel és oly változatos eredetiséggel, a milyeneket Európának semmi országa fölmutatni nem képes... élethűnek tervezett bábukon, amelyeket Maugsch és Schönhut bártfai, illetőleg bánffy-hunyadi gyermekjáték készítők készítettek.” (Herich 1886. 500.) A megvalósítás azonban a „művészi ipar”, azaz az iparművészet céljainak volt alárendelve, hiszen az enteriőrökbe annyi, a helyi háziiparra utaló tárgyat, közöttük textilt zsúfoltak be, amennyit tudtak, megbontva ezáltal a szobabelsők néprajzi hitelességét. A viseletdarabok és a lakástextilek így számszerűleg egyenrangúan szerepeltek, míg az 1873-as kiállításban az előbbiek, az 1881-es- ben pedig az utóbbiak voltak túlsúlyban. A lakástextilek közül leggazdagabban a szőttesek voltak képviselve, „a finom fehér patyolatszövettől kezdve a tarka szőnyegekig” (SZALAY 1886. 159). A tárlat tanulságát Szalay Imre, a Magyar Nemzeti Múzeum későbbi főigazgatója egyrészt az élő háziipar felhasználásában találta meg, másrészt a muzeológia feladatát a „régi jó minták egybegyűjtésében” látta, mielőtt „népünk az olcsó gyáripari tárgyak gyors terjedésével mindinkább” elfordulna tőle (Szalay 1886. 159-160).

Ez a tárlat azért kiemelkedő jelentőségű, mert innen származnak a mai textil- és viseletgyűjtemény első leltározott tételei, mivel ezek már 1885-ben a Néprajzi Tárba kerültek, előbb, mint az 1873-as kiállítás anyaga. így a békéscsabai szobabelsőből Göndöcs Benedek gyulai plébános és pusztaszeri címzetes apát egy gyulai férfi- és női (eddig tévesen békéscsabaiként nyilvántartott) viseletét, a legelső felnőttöltözeteket (leltári számaik a textil- és viseletgyűjtemény legelső leltári számai: 2389-2402) és a Hunyad megyei román enteriőrből Szedlárik Istvánná több lakástextilt és öltözetet (ltsz.: 2404-2486) adományozott a múzeumnak (NMI 3/1885; NMI 2/1887; lásd 2. számú melléklet). Ezek az öltözetek ma már nem teljesek, az idők folyamán több darabjuk elpusztult. A kalotaszegi szobát a helyi népművészet megismertetésén munkálkodó Gyarmathy Zsigáné állította össze, aki az iratok szerint több hímzést is felajánlott a múzeumnak, de ezeknek sem a leltárkönyvben, sem a gyűjteményben nincsen nyoma. Valószínűleg igaz volt az átadási jegyzékre ceruzával írt megjegyzés, hogy a kereskedelmi miniszteré lett mind (NMI 3/1885). A kiállítás többi tárgya vagy visszakerült kölcsönzőjéhez, vagy „megvásároltatott”, és a Kereskedelmi Múzeum révén újra „fölhasználtatott” vagy „elcseréltetett” és elkallódott (Vikár 1893. 87; Kresz 1977a. 21). Ezen a kiállításon kapott először megkülönböztetett figyelmet a kalotaszegi és a mezőkövesdi viselet és hímzés. Mindkét terület népi öltözködés- és textilkultúrája később, az 1896-os millenniumi kiállítás után a magyar népviselet és népművészet jelképévé vált, és állandó változásuk mind a néprajzi irodalomban, mind a textil- és viseletgyűjteményben a legjobban nyomon követhető egészen napjainkig.

A gyűjtemény az 1885-ös általános és az 1889-es, alább ismertetésre kerülő szak- kiállítás között csak 58 példánnyal növekedett, melynek egy részét az Erdélyi Kárpát Egyesület bazárjából megvett hímzett kalotaszegi lakástextíliák tették ki (ltsz.: 2499-2516), nagyobb hányada pedig „Brinza Máriától, az osztály rendes gyűjtőjétől vásároltatott”, aki valójában kereskedő volt, és feltehetően a múzeumi szakemberek kéréseihez is igazodva szállította a műtárgyakat. Tőle vásárolta Xántus 1890-ben az első mezőkövesdinek jelölt hímzéseket és a legrégiesebb díszítésű matyó ruhadarabokat (ltsz.: 3949-3968, 4577-4579).

A gyűjtemény számára mind mennyiségileg, mind tematikailag jelentős gyarapodást az 1889-es budapesti országos kisdednevelési kiállítás hozott. Bár a kiállítás célja a magas csecsemő- és gyermekhalandóság leküzdését szolgáló felvilágosítás volt, megtekintésére a vonzerőt mégis főképpen A kisdednevelés ethnograpbiája itthon és a külföldön című egység jelentetTextil- és viseletgyűjtemény 197

__