Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Katona Edit: Textil- és viseletgyűjtemény
Textil- és viselelgyűitemétn _19 5 Az 1873-as bécsi világkiállítás a néprajzinak nevezhető tárgyakkal kapcsolatban azért volt annyira jelentős, mert ez az első olyan megmozdulás, amely nem csupán egyszeri szemlét, vásárt vett tervbe (bár a kormánynak volt ilyen, szerencsére nem érvényesített szándéka), hanem muzeológiai irányulásba fordult, mert célul tűzte ki, hogy az összegyűjtendő objektumok ne csak időleges bemutatásra, hanem archiválásra, közgyűjteményben való megőrzésre is kerüljenek. A század végéig ez a típusú gyarapodás maradt aztán a jellemző: konkrét kiállítás céljára szereztek be tárgyakat, amelyeket utólagosan helyeztek el a múzeumi gyűjteményben. Európai viszonylatban 1851 óta vannak rá példák, hogy egy-egy nagy kiállítás eredményeinek megőrzésére múzeumot alapítottak (vö. GellÉri 1885. 33-34). Időközben 1872-ben a Magyar Nemzeti Múzeum szervezetén belül megalakult a viszonylag önálló Néprajzi Tár, amely akkor csak Európán kívülről származó darabokat tartalmazott. Az 1873-as kiállításra küldött háziipari kollekciónak az lett volna a rendeltetése, hogy a Néprajzi Tár magyarországi gyűjteményét alapozza meg, de a művészi ipar szempontjainak előretörése miatt a kultúrpolitika vezetői úgy határoztak, hogy mégis az újonnan alapított Iparművészeti Múzeum kapja meg. Ettől a döntéstől kezdődően az anyag szétosztódott. Az a része, amely a művészi tervezés szempontjából értékes volt, textúrájában és díszítettségében mintaként szolgálhatott, bekerült az Iparművészeti Múzeum vérkeringésébe. Első kiállításán például már szerepeltek a szőnyegek, ágy- és asztalterítők, valamint az ékszerek közül a legmívesebbek (S chickedanz—Pulszky 1877. 58-59, 70). Hasonló célból válogatott közülük Pulszky Károly A magyar házi ipar díszítményei című - németül is megjelent s idegen nyelvű címeiben a sok nemzetiségi anyag közlése miatt helyesen „magyarországinak” mondott - reprezentatív albuma számára, amelyben elsősorban a lakásdíszítő textilek és a síkba kiteríthető, katrincának nevezett kötények mintáját közölte (Pulszky 1878). Az anyag nagyobb részének sorsa nem volt ilyen kedvező, erről Xántus így ír: „van még 6 láda évek óta az iparművészeti múzeumban becsomagolva... úgy tudom, azok tartalmának legnagyobb része molyette bundák és szűrök maradványai a Xántus és Rómer-féle háziipar-gyűjteményből, s egyéb oly tárgyak, melyeket az ipar- művészeti muzeum nem használhatott, mert részint nem tartoztak keretébe, részint azokba nem voltak beilleszthetők, mert primitív kivitelű háziiparczikkek” (XÁNTUS 1892. 302). A majdani textil- és viseletgyűjtemény számára legkorábban, 1872-ben gyűjtött tárgyegyüttes teljes egészében sohasem juthatott el oda, ahová szánták. A kollekcióból még 1873 elején egy dél-erdélyi román és egy Kolozs megyei, mezőséginek jelölt magyar kivarrott ing „0 Felségének a királynénak küldetett el”, az utóbbi „saját kívánságára” (EAD 162. 34-35, 86-87). Néhány kölcsönzött tárgyat pedig visszajuttattak eredeti tulajdonosának. A jelesebb iparművészeti darabokat, mint például az úrihímzéseket vagy az 1665-ös évszámú „régi magyarországi szövetként” megjelölt lepedőszélt (Iparművészeti Múzeum ltsz.: 50.20.50.1) végleg beillesztették az Iparművészeti Múzeum törzsanyagába (Schickedanz-Pulszky 1877.70). Az idővel mégis átadott tárgyak is több hullámban, más forrásokból beszerzett textilekkel összekeveredve kerültek a néprajzi gyűjteménybe. Xántus János és Römer Flóris megközelítőleg 4000 tárgyat gyűjtött, melynek legalább a fele lehetett testi ruhadarab, valamint lakás- és háztartási textil. A Néprajzi Tárba az első átadáskor, 1898-ban csak 895 öltözetelemet és egyéb textilt jegyeztek be (a 214-es törzskönyvi számon), közöttük azonban olyanokat is, amelyeket nem ők gyűjtöttek, hanem például a millenniumi kiállításból származóak voltak. Az átadottak között egyetlen prémes bőrholmi sem volt. Azok egy része jóval később, 1919- ben került át, törzskönyvileg Berger Samu zágrábi műgyűjtő letétével összekeverve, erősen sérült állapotban (NMI 40/1919; a törzskönyvbe 1920-ban vezették be 122839 és 122881
