Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény
Közlekedésgvűitemém 137 zeum elcserélte a Finn Nemzeti Múzeummal.3 Ilyen - mára már igencsak felértékelődött - tárgy például az a bunyevác nyereg (ltsz.: 5241, Kelebia), amely 1893-ban „Brinza Máriától az osztály rendes gyűjtőjétől vásároltatott az évi dot.-ból” (tksz.: 94). A tárgycsere ténye azonban nincs elég körültekintően dokumentálva, ugyanis a törzskönyvbe nem került bejegyzésre, illetve a leltárkönyvben sem történt meg a leltári tétel törlése. Ilyenformán az első két tárgy, egy szénahordó Torontál megyéből (ltsz.: 10205) és egy faláb Háromszék megyéből (ltsz.: 11121) Jankó János gyűjtése révén került a gyűjteménybe 1897-ben. A következő évben került sor az Iparművészeti Múzeumba került néprajzi tárgyak átadására; ez ismét két darab tárgyat, két Nyitra megyei járompálcát eredményezett (ltsz.: 15243, 15514). Ugyancsak 1898-ban került a múzeumba Herman Ottó gyűjtésének anyaga, melyből a következő tárgyak valók: hasló (ltsz.: 16682, Felvidék), 3 darab bőrsallang (ltsz.: 16684, Alföld; 16722, Kiskunfélegyháza; illetve 16724, Túrkeve), nyakló (ltsz.: 16690, Magyarország), 2 darab szíj csattal (ltsz.: 16726 és 16727, Hortobágy), láncos zabla (ltsz.: 16912, Magyarország), sajtárhordó (ltsz.: 33827, Zólyom megye). A millenniumi kiállításra felajánlott tárgyak közül két vízhordó rúd (ltsz.: 23582 és 23661) került a gyűjteménybe, az egyik Bács-Bodrog, a másik Csík megye ajándékaként. 1899-ben Brinza Máriától vásároltak 4 darab mohácsi vízhordó rudat („obramencát”, ltsz.: 28412-28415). Az első nagyobb vásárolt kollekció 1903-ból származik Aszódról, mégpedig Cser- gheö Ervin főhadnagytól, aki föltehetően huszár volt, ugyanis még ugyanebben az évben, illetve 1904-ben is főként zablákat (58 darabot) adott el a múzeumnak. A korabeli (mű)gyűjtőkkel való kapcsolatra utal az első nagyobb, magánszemélytől származó ajándék kollekció. A múzeum a századelőn 1903-tól kezdve több Ízben kapott ajándékba, illetve vásárolt tárgyakat Farkas Sándor szentesi gyógyszerész magángyűjteményéből, melyből később a gyűjteménybe több száz tárgy: kengyelek, zablák és csatok kerültek 1903- ban, 1904-ben, illetve 1907-ben (az első két év tárgyai Nagy-Alföld, illetve Alföld, az utóbbiak Bogyiszló származási hellyel jelölve). 1909-ben ugyancsak ebből az anyagból került be vásárlás révén (szentesi származási hellyel) egy rézcsat (ltsz.: 77540), valamint két zabla (ltsz.: 77565 és 77566). E tárgyak közül többet bemutat (például az 1. számú ábrán kengyelt) Bátky Zsigmond (Bátky 1903b. 37). A már említett néprajzkutatók (Jankó János, Herman Ottó, Györffy István, Sztripsz- ky Hiador), vagy például Semayer Vilibáld (1903: hevedercsat, ltsz.: 38925, Szamosújvár), Beluleszkó Sándor és Györffy István (1911: járompálcák, ltsz.: 95072 és 95073, Udvarhely megye), Viski Károly (1925: zablák, ltsz.: 126225-126227; valamint'szíj, ltsz.: 126246, mind Nagyszalonta), Gönyey Sándor (1932: vízhordó rúd, ltsz.: 131421, Somogy megye), Gunda Béla (1938: korsóhordó rúd, ltsz.: 135843, Somogy megye) gyűjtései, illetve vásárlásai között már ugyancsak korán, a századelőn feltűnik egy másfajta gyűjteményfejlesztési mód, illetve lehetőség. Ez két főbb vonatkozásban figyelhető meg. Egyrészt a tervezett gyűjteménygyarapításra fordítható költségvetés növekedésében, másrészt a gyakoribb terepmunkával összekapcsolódó tárgygyűjtésben. Itt ismét fontos megjegyzést kell tennünk. A már hivatkozott Finn Nemzeti Múzeummal történt csere során 1930-ban több, a század első évtizedeiben gyűjtött tárgy került külföldre. A későbbi közlekedésgyűjtemény szempontjából ilyen például az a 95087-es leltári számú faragott és festett járom (Kecsetkisfalud), mely Beluleszkó és Györffy István közös 3 NMI 70/1930. Finn múzeumigazgatóval való levelezés csereajánlat tárgyában.
