Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény
138 Gráfík Imre Udvarhely megyei gyűjtőútja során került megvásárlásra, a jelentés szerint 6 korona értékben.4 Ez esetben azonban mind a törzskönyv (tksz.: 1785), mind a leltárkönyv regisztrálja a tényt: „Kicserélve a Finn Múzeummal No. 70/1930.” Egy 1905-ös törzskönyvi bejegyzés szerint a gyűjtemény Kovács János gazdálkodótól vétel révén gyarapodott egy járommal (ltsz.: 59833) és egy tézslával (ltsz.: 59834), Da- róc helyszín megjelöléssel. 1909-ből egy csere útján való gyarapodás is dokumentálható. Szintén a törzskönyv adatai szerint a Vasvármegyei Kultúr Egyesület két darab Vidorlakról származó hajdivánja (ltsz.: 77384 és 77406) került így a múzeumba. A későbbiekben a már említett gyűjteménygyarapítási, illetve -fejlesztési módok - változó gyakorisággal és eltérő tárgymennyiségeket eredményezve - lényegében napjainkig fellelhetők a közlekedésgyűjtemény alakulásában. Néhány különleges és tudománytörténeti vonatkozással is rendelkező esetre azonban érdemes ráirányítani a figyelmet. A gyűjtemény szempontjából ugyan nem túl jelentős (mindössze egyetlen tárgy: egy csat Hont megyéből, ltsz.: 105913), de mint tény figyelmet érdemel 1917-ből az 1663-as törzskönyvi tétel, amely szerint a megszerzés módja „átvétel a Régiségtárból”, mely köztudottan a Magyar Nemzeti Múzeum része volt. Vidéki múzeumból is került a gyűjteménybe tárgy: 1933-ban a kecskeméti Városi Múzeumból két csat (ltsz.: 132506 és 132510), melyek lelőhelyeként is Kecskemét szerepel. Hasonló akció eredménye az a két - feltehetően szekérre való - gyékény is (ltsz.: 135815 és 135816), melyek a 3402-es törzskönyvi bejegyzés szerint a „M. Kir. Mező- gazdasági Múzeum átadásaiként 1938-ban kerültek a múzeumba. Jelentősebb azonban az a mintegy 90 darab tárgyból álló lószerszámdisz-kollekció (rézdísz, sörényfésű, csat, ltsz.: 123817-123907), melyet a Magyar Fémelosztó Rt.-től vett meg - pontos származási hely megjelölése nélkül - a múzeum 1920-ban. E tárgyak válogatása feltehetően korábban történt (vö. Szilágyi 1984. 584), de a törzskönyvi bejegyzés szerint: „Magyar Fémelosztó Rt. - vétel 29399. 40 K - Fémközpont budapesti raktáraiból kiválogatott muzeális értékű réz és fémtárgyak” csere, selejtezés és átadás révén később változó tételszámmal, leltárba véve 1920. november 17-én (tksz.: 2244). A törzskönyv 2871. bejegyzése alatt 1932-ben mint Madarassy László vásárlása szerepel egy 15 tárgyból álló tétel, de egy kiegészítő utalásból arra következtethetünk, hogy ez valójában nem más, mint az úgynevezett Garay Ákos-féle gyűjtemény (ltsz.: 131094, 131030ab, 131155, 131158, 131174-131184), melyben változatos tárgyféleségek találhatók (például kantár, sallang, faláb, szíj, csat), különböző származási helyekkel (például Kecskemét, Alföld, Erdély, Tolna megye). Megjegyzendő, hogy mindkét kollekcióból a múzeum más gyűjteményeibe is került több-kevesebb tárgy. Garay Ákossal kapcsolatban megemlítendő, hogy nemcsak tárgyakkal, hanem nagyon értékes, dokumentum erejű rajzokkal is gyarapította a Néprajzi Múzeum gyűjteményét. Sajnos a közlekedéssel kapcsolatos rajzai (lószerszám és nyereg, illetve ló szekérrel) valahol kallódnak. Szerencsére nyeregrajza publikált (lásd Garay 1936). A törzskönyvi bejegyzések iménti példái a közlekedésgyűjtemény esetében is arra engednek következtetni, hogy - a szakmai igények megfogalmazásai ellenére - a gyűjteménygyarapításban nem a terepmunka és a helyszíni tárgygyűjtés dominált. Ebben a tekintetben a hasonlóság más kollekciókkal szembeödő, és nem véleden. A textil- és viseletgyűjtemény egy 4 NMI 99/1911. Dr. Beluleszkó Sándor és Györffy István elszámolása székelyföldi gyűjtőútjukról, előbbinek nagyváradi kiküldetéséről.
