Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény
132 Grafik Imre nem szerepel, a kapcsolatba hozható tárgyak ekkor még megbúj(hat)nak például az alábbi csoportokban: I. cserépedények, III. fatárgyak, VI. kosarak, VIII. gazdasági eszközök, IX. vászon, gyapjú, XVI. Szalmafonatok, XX. egyéb tárgyak (Gráfik 1997. 42-43). Mindezekből következően a mai közlekedésgyűjtemény egyeden tárgyáról sem állítható teljes bizonyossággal, hogy a bécsi kiállításra gyűjtött anyagból került volna a gyűjteménybe. A gyűjtemény elhelyezésére, kiállítására, bemutatására és értelmezésére, valamint a gyarapítására irányuló törekvések azonban egyre inkább előtérbe helyezték a műtárgyak tematikus csoportosítását. Xántus János 1892-ben az Ethnographiában közzétett, s már a millenniumi kiállítást célzó indítványában - melyben részletesen megfogalmazza a kívánatos tárgyak beszerzését - a csoportok számát 31-re növelte (Xántus 1892. 306-309). Itt még mindig nem szerepel önállóan a későbbi gyűjtemény tárgyköre. Az első jelzés e tárgycsoport elkülönülésére - eddigi ismereteink szerint - Jankó János nevéhez fűződik. Jankó a betegeskedő Xántustól átvéve a Néprajzi Tár vezetését, elkészítette első tervezetét a gyűjtemény felállítására és rendezésére a Csillag utcai bérházba való költözés (1893) után. Az 1894-ből datált okmányban a IV. külső foglalkozások 4. pontjában olvasható: „Közlekedés (kocsik, lovak, csónakok, tutajok, szánok stb. és felszereléseik)”, azaz a témakör önálló egységként jelent meg (idézi Szemkeö 1997a. 60). A következő állomás az ezredéves kiállítás millenniumi faluja, illetve az ott kiállított anyag, mely értelemszerűen nem tematikus bontásban, hanem portánként, épületenként és funkcionálisan jelent meg. A fő szerepet a ház (szoba, konyha, kamra) berendezése, a különböző használati tárgyak és viseleti darabok, textíliák kapták. Nem maradt el a gazdasági, illetve melléképületek kiállítása sem, a gazdasági és munkaeszközökkel együtt. A távlati nézetrajzok arra engednek következtetni, hogy néhány portán (például a Nógrád megyei palóc ház félszerében és a Temes megyei bolgár ház színjében) szekér, illetve kocsi is állhatott (Jankó 1989. 72, 104). E szekerek, kocsik föltehetően nem kerültek be a múzeum törzsgyűjteményébe, vagy szétszedett állapotban - az ideiglenes tárolás és a sok költözködés következtében - elkallódhattak. Ma nem tudunk beazonosítani egyeden négykerekű járművet sem a millenniumi falu anyagából, hacsak a rossz állapotban lévő, leltári szám nélküli kerék-, illetve alváztöredékek nem sorolhatók e körbe. A millenniumi falu lebontása után a tárgyak a Néprajzi Osztály gyűjteményébe kerültek. A közgyűjteménybe került műtárgyak múzeumi elhelyezése, tárolása, kezelése, tematikus tagolása a szakma művelőire várt. Bátky Zsigmond Útmutató néprajza múzeumok szervezésére című, 1906-ban kiadott munkájában úgynevezett csoportokba való beosztást javasol, megjegyezve, hogy azt: „nem lehetett minden tárgyra nézve következetesen keresztül vinni, a mennyiben azok nem válnak el élesen egymástól s vannak tárgyak, melyek két csoportba is tartozhatnak, vagy viszont olyanok, melyeket más valaki másik osztályba sorozott volna” (Bátky 1906a. V). Útmutatójában Bátky tizennégy csoportot különböztetett meg, s ebben a beosztásban nem szerepel önállóan a szállítás és közlekedés, valamint a hír- és jeladás tárgyköre. Az egyes csoportok tartalmának értelmezését elősegítendő a szerző táblákba rendezett példatárat is közreadott, melyekhez a tárgyakat az osztály anyagából válogatta. Áttekintve ezt a kollekciót azt állapíthatjuk meg, hogy a későbbi közlekedésgyűjteménybe, illetve a témakörbe sorolható, de más gyűjteménybe került tárgyak az alábbi csoportokban lelhetők fel (amennyiben a lehetséges hír- és jeladásra szolgáló „világító és hangkeltő” eszközöket is számításba vesszük):
