Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Gráfik Imre: Közlekedésgyűjtemény
KÖZLEKEDÉSGYŰJTEMÉNY GRÁFIK IMRE A Néprajzi Múzeum gyűjteményei között több Tudománytörténeti áttekintés vonatkozásban is sajátos helyet foglal el - ritkán használt teljes nevén - a közlekedés-, teherhordás-, hír- és jeladásgyűjtemény (a továbbiakban: közlekedésgyűjtemény). A kultúra azon tárgyi emlékei, melyek e gyűjtemény körébe sorolhatók, a szűkebb vagy éppen tágabb értelmezés szerint rendkívül változó mennyiségűek lehetnek. A termelés és fogyasztás terén végzett tevékenységek, az egyéni és társas kapcsolatok számtalan megnyilvánulása hozható összefüggésbe a szállítással és közlekedéssel, az információk adásával és vételével. Amennyiben pedig érdeklődésünket kiterjesztjük a fentebb vázolt emberi cselekvések szokáshagyományaira, hiedelemanyagára, kultikus és folklórvonatkozásaira is, belátható: alkalmasint az élet egészére lehet rálátásunk. S noha ez a tény igencsak megnehezítette a tárgy-, illetve témakör körül-, illetve behatárolását, mégis azt tapasztaljuk, hogy a néprajztudományon belül s annak múzeu- mi-muzeológiai gyakorlatában kialakult és hagyományozódott egy, a fentiekre koncentráló tematikus megközelítése és leírása a kultúrának, valamint egy több-kevesebb következetességgel gyarapítón és elkülönített gyűjtemény. A gyűjtemény kialakulásának eredetét keresve vissza kell tekintenünk a néprajzi muzeológia kezdeteire. A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Tárának (a Néprajzi Múzeum jogelődjének) önállóvá válásával egyidejűleg, 1872-ben a magyarországi népi kultúra tárgyi emlékanyagának első gyűjtési programja keretében felbukkant a szállítás és a közlekedés problematikája is. A múzeum hazai, magyarországi anyagának megalapozását szolgáló „ethno- graphiai gyűjtemény összegyűjtését és kiállítását” célzó ajánlást Xántus János fogalmazta meg és tette közzé (Xántus 1872. 267). Ebben - többek között - a népies kézműipar tárgyain túl az „ország különböző vidékein még fenmaradt eredeti jellegű paraszt-házaknak elég nagyban készített mintái” között szekereket és jármokat is említ (uo.). A beérkezett anyagban - eredendően az 1873-as bécsi világkiállításon való bemutatás érdekében - természetesen domináltak az úgynevezett háziipari, népies kézműipari tárgyak. Azonban néhány olyan tárgy is bekerült, amely - különösen egy tágabb felfogás alapján - értelmezhető a szállítás, közlekedés, illetve a hír- és jeladás körében. Tanulságos, hogy e korai s megalapozó gyűjtés során a nagyszebeni szász kollekciót összeállítói I-XX-ig tematikus egységekbe csoportosították. Ezek között a közlekedés, teherhordás témaköre önállóan
