Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)

I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Fejős Zoltán: Gyűjtögetésgyűjtemény

Gyűitögetésgyűiteme'ny 109

A gyarapodás történetéből kirajzolódott, hogy a gyűjtemény tematikai határai képlékenyek. A bizonytalan vagy csak a hozzávetőlegesen meghúzható határokat jelzi, hogy a vadászat, a gyűjtögető gazdálkodás alatt elvileg számba vehető tárgyak közül több más múzeumi egységbe került. így például említhető az az 1788-as pásztorfaragású szaru vadászkürt (ltsz.: 63.66.3) a Szolnok megyei Tiszabőről, mely az állatartás-pásztorművészet gyűjteményben található. Itt a besorolást nem a funkció, hanem az előállítás szerint határozták meg, azon szándék alapján, hogy a pásztorművészeti anyagot egy helyre csoportosítsák, noha a szóban forgó kürt díszítményei és a szarvasagancs lőportartók motívumai közötti párhuzamra a tárgyat ismertető beszámoló is felhívja a figyelmet (Hofer 1965. 185-188). A szelídgesztenye tüskés burkából való kifejtést, a bugázást a baranyai Zengővárkonyban fakalapáccsal végzik, másutt más eljárás is ismert (Gunda 1938. 263). Az erre használatos eszközből a Néprajzi Múzeum hármat őriz (ltsz.: 130450-130452), de ezek nem a gyűjtögetés-, hanem a földművelés-gyűjteményben találhatók. A víznyerés eszközei megint csak máshova - közlekedés-teherhordás, táplálkozás közé - sorolódtak. A természetes növénytakaró hasznosítása az öltözködésben (például taplókalap, csalánzsineg stb.), játékkészítésben (például bogáncsjáték, szalmafonat stb.) is jól megfigyelhető, dokumentálható, de a gyűjtögetésgyűjtemény gyarapításában a gyűjtögetéskor használt eszközök, tárolóedények megszerzésére figyeltek; ám azokból is csak az úgynevezett archaikus formákra, a primitív technikával készült változatokra. Az erdei gyümölcsszedés kéregedényei szép számmal megtalálhatók a gyűjteményben, ugyanakkor a gumók, magvak összegyűjtésére használt kisebb vesszőkosarak vagy zsákok, tarisznyák máshova kerültek. Ez azt jelenti, hogy a szorosabban vett gyűjtögetés muzeológiai dokumentálása nem a tevékenységet magát, annak teljességét szolgálja, hanem szűkebb érvényességű, a gyűjtögetéssel összeszedett anyagból (fakéreg, háncs) kialakított eszközökre korlátozódik, vagy a vadászat területén a ház körüli rágcsálók megfogását szolgáló csapdákra, az aktív vadászat területén a hurkok, tőrök változatos fajtáira, de nem a lőfegyverekre, pedig azok sem voltak is- meredenek a parasztok között (vö. Szilágyi 1999). Míg a fegyveres vadászat kellékei közül a lőportartók mindig élénk gyűjtői figyelemben részesültek, az elöltöltős puskák vagy más, a parasztok által is használt vadászfegyverek esedegesen kerültek a gyűjteménybe, sőt azokat az „úri passzió” eszközeinek vélve, a néprajz illetékességi körén kívülinek tekintették.

A gyűjtögető-zsákmányoló tevékenység Györffy István, Gunda Béla által körvonalazott részterületei, eszközei a Néprajzi Múzeum gyűjtögetésgyűjteménye segítségével többé- kevésbé jellemezhetők, de nem hiánytalanul. Nemcsak a nem dokumentált témákról van szó, hanem más jellegű korlátokról is. Például egyeden olyan tárgy sincs, ami az általuk - Herman Ottó nyomán (Herman 1887a. 467-475) - nagyon fontosnak, ősinek, a magyarságra jellemzőnek tartott pákászoktól került volna a múzeumba. A Viski által leírt pelészés, mak- kászás (Viski 1932d) vagy a gyantaszedés sincs kellően dokumentálva, s teljességgel figyelmen kívül maradtak az ásványi anyagok gyűjtésének eszközei, illetve tárgyai (vö. Viski 1932c). A határterületnek számító - már mesterségnek is tekinthető - aranyászat tárgykészlete nem található meg a Néprajzi Múzeumban; az a két mosópad (Uzsoki 1966. 219-220), ami vé- ledenszerűen bekerült, más gyűjteményben lelhető föl. A hiányok listája bővíthető, de érdemes egy másik szempontot is felvetni. Különösen Gundának az útmutatójában és a kutatástörténeti összegzésében (Gunda 1939a; 1948) kifejtett kerek rendszere az, ami e tevékenységformák helyét, más területekkel való kapcsolatait, jelentőségét megadja, s ami alapján lehetséges a komplexebb látásmód kialakítása, a kulturális rétegek, az őstörténeti tanulságok már bevett igényből származó megállapítása mellett. A gyűjtögetés mint egész az ember lét-