Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
BEVEZETŐ - Fejős Zoltán: Útmutató néprajzi gyűjtemények értelmezésére
10 Fejős Zoltán (1) A gyűjtemény története: kialakulása, jelentősebb beszerzések és fejlesztések, a szerzeményezést vezérlő kifejtett, illetve kimondatlanul érvényesülő koncepciók rekonstruálása és értelmezése. (2) A gyűjtemény jelenlegi összetétele: a belső tagoltság kritériumai, az anyag megoszlása földrajzi származás, főbb tárgytípusok, szembeötlő hiányosságok, a feldolgozottság, az anyag ismertsége stb. szerint. (3) A gyűjtemény jövője: a további fejlesztés szükségessége, a gyarapítás lehetőségei, korlátái, a gyűjtemény lezárt, illetve nyílt - azaz továbbra is gyarapítható - jellege, a kortárs közkultúra dokumentációs lehetősége az adott gyűjtemény szempontjából, az átjárhatóság kérdése más gyűjteményekkel stb. A kutatás a gyűjteményi, a nyilvántartási, az irattári és az alább még részletesebben ismertetésre kerülő irodalmi források feldolgozásával folyt.2 A vizsgálódás alapját a mai gyűjtemények, más szóval az anyag mai beosztásából származó egységek alkotják. A mai rendszer alapvetően a Néprajzi Múzeum 1947-ben történt önállósulásakor alakult ki, azóta a gyűjtemények tagolódása csak kevésbé változott. A kötetben így előbb a magyar etnográfiai tárgyállomány tematikus vagy anyagfajták szerint megkülönböztetett csoportjainak ismertetői szerepelnek, majd a földrészenként kezelt nemzetközi gyűjteményeké, végül az Ethnológiai Adattár egységeinek a szemléi. A szerzők természetesen vizsgálják a mai szerkezet előtti beosztás elveit és az anyag 1947-et megelőző, más keretek között folyó gyarapítását, jellegzetességeit. Az elemzések főként azt a történeti folyamatot világítják meg és elemzik, melynek során a múzeumba került a ma őrzött, folyamatoson gyarapodó tárgyakban, képekben, hangokban, filmekben testet öltött információs anyag, s mely folyamat eredményeként - sajátos összetételében, erényeivel, korlátáival - létrejött a magyarországi néprajz egyik alapvető, illetve sok szempontból a legfontosabb forrásbázisa. A vállalkozás természetesen nem előzmények nélküli. Elsősorban a hazai tudománytörténeti érdeklődést követi, melynek eredményeként - mint alább sorra veszem - a Néprajzi Múzeum történetét illetően is fontos áttekintésekre, elemző művekre támaszkodhatunk. A jelentős tudománytörténeti figyelem ellenére sem tagadható, hogy bőséggel van még feltáradan anyag, elvégzendő munka a magyar néprajz s legjelentősebb múzeumi gyűjteményének története terén. A jelen kötet ilyen értelemben az eddig még nem vagy nem kellően tárgyalt kérdések felvetésével, az elemzés újabb irányával és szemléletével a tudománytörténetet kívánja gyarapítani. Viszont nem azt a korábbi tervet váltja valóra, melynek eredményeként A Néprajzi Múzeum magyar gyűjteményei címmel az anyag feldolgozásának kellett volna megjelennie a 100 éves évfordulóra.3 Az a kézikönyv - mely végül nem készült el -, az anyag feldolgozását, tipizálását adta volna, s nem pedig a múzeum állománya létrejöttének, alakulásának és jellemző jegyeinek vizsgálatát, mint a jelen kísérlet. 2 Itt kell megjegyezni, hogy a bőséges anyag ellenére a forrásadottságok nem optimálisak és nem teljes körűek. Még az olyan látszólag egyszerű kérdésekben, mint a múzeum eddigi kiállításai, kiadványai, vagy a személyi változások tekintetében is csak hézagos adatsorok alapján lehetett tájékozódni, olykor meglepő hiányosságok gátolták a legszükségesebb adatok kiderítését. Ez is lehet magyarázata a tanulmányok, a mellékletek, függelékek esetleges fogyatékosságainak. 3 NMI 1/1968. A Néprajzi Múzeum 1968-as munkaterve. NMI 86/1969. A múzeumokban folyó néprajzi kutatás 3 éves terve (1969-1971). Vö. EA 16181/1—II. Takács Lajos: A Néprajzi Múzeum Földművelés gyűjteménye tárgyainak típuskatalógusa 19.
