Fejős Zoltán (szerk.): A Néprajzi Múzeum gyűjteményei (Budapest, 2000)
I. A MAGYAR OSZTÁLY GYŰJTEMÉNYEI - Fejős Zoltán: Gyűjtögetésgyűjtemény
Gyűitögetésgyűitemény 99 vadászat és a méhészkedés terén lehet néhány tárgytípus beszerzése alapján valamivel tudatosabb gyarapítást feltételezni. A korszak extenzív gyűjtései, beszerzései miatt a gyűjtemény jelentős része mégis ekkor halmozódott föl, noha ez más témákhoz képest elenyésző számot jelent. Az első, 1892-ben leltározott darabokat Xántus János gyűjtötte nyári szabadságán a Csík megyei magashegyi fürdőhely, Borszék környékén.3 Öt kéregedényről van szó, melyet erdei gyümölcsök, eper, málna szedésekor használtak (ltsz.: 5092, 5094-5095, 5105-5106), valamint egy nyirfakéregből készült nyeles ivókupáról (ltsz.: 5109). A legkorábban gyűjtött tárgyak azonban 1872-ből, a bécsi világkiállítási anyagból származnak. Ismeretes, hogy a világkiállításra Xántus János és Rómer Flóris által egybehordott anyag az Iparművészeti Múzeumba került, ahonnan csak 1898-ban (s akkor sem teljes egészében, valamint más eredetű tárgyakkal együtt) adták át a Néprajzi Osztálynak (Jankó 1902b. 345; Vikár 1898. 274; Gráfik 1997). Az átadott kollekcióban - melyet a Néprajzi Múzeum 214-es törzskönyvi számán jegyeztek be - nyolc darab vadászati tárgy szerepel. Mivel tudjuk, hogy a két gyűjtő körzete hogyan oszlott meg (vö. Gráfik 1997. 21-26), közülük két Hunyad megyei, Hátszegről való szarvasagancs lőportartó kétségkívül Xántus gyűjtése (ltsz.: 15036-15037), egy Tren- csén megyei madártartó kosár (ltsz.: 15200), egy Privnikából való „vadcsel”, azaz torziós csapda (ltsz.: 15196) és egy lelőhely nélküli egérfogó (ltsz.: 15180) pedig Rómer Flórisé. A két utóbbi tárgyat Bátky közzétette az Útmutatóban, megjegyezve róluk, hogy „drótostót munka” (BÁTKY 1992. 64-65). A fennmaradt három tárgynak - kereplő (ltsz.: 15074), lécvázas kalitka (ltsz.: 15228), zúzócsapda formájú egérfogó (ltsz.: 15234) - nincs közelebbi meghatározása, csak az, hogy Magyarország, így bármelyikük gyűjthette. Jankó Jánostól 20 tárgy található a mai gyűjtögetésgyűjteményben. Három ezek közül 1894-es beszerzés: két lőportartó (ltsz.: 5819, 6320) a Hunyad megyei román (móc) lakosságú Felsővidrából - amit a gyűjtő az Archeológia Értesítőben 1895-ben rögvest be is mutatott (Jankó 1895a. 86-91) - és egy viszonylag nagy méretű, 45 cm magas kéregedény, cseresznyéskászu Torockóból (ltsz.: 6328). Tanulságos, hogy a legelső lőportartó, mely a Néprajzi Tárhoz került (ltsz.: 5819) hamar elvesztette leltári számát, újabb leírókarton sem készült róla, és egészen e kézirat megírásáig azonosítadanul a gyűjtemény szám nélküli tárgyai közé volt sorolva. Pedig Bátky 1902-ben apró cédulát ragasztott rá, megjegyezve: Jankó közölte az Értesítő 5. ábráján”. Az ezredéves kiállításra Jankó által gyűjtött többi tárgy a népies munkaeszközök megismertetését szolgáló országjárásának ide vágó eredménye (Jankó 1902b. 344), ami 1897 januárjában került a Néprajzi Osztályhoz (tksz.: 177): öt újabb lőportartó, négy Hunyad megyéből (ltsz.: 10747, 10775, 10805-10806; az utóbbi négy szarvasagancsból),4 egy a háromszéki Oltszemből (ltsz.: 11026), ahonnan egy marhaszarv lőportartó (ltsz.: 11084) is származik, valamint egy borítós, ládás görénycsapda (ltsz.: 11015) és egy kereplő (ltsz.: 11016), a közeli Besenyőből egy kisebb, vesszőből font, tapasztott kas (ltsz.: 11122; lásd BóróSS 1963b. 62) került be, Gömörből egy kereplő (ltsz.: 10354), egy fenyő3 Lásd dokumentációs gyűjtemény (EAD), a Néprajzi Múzeum archív nyilvántartási könyvei (1871- 1945), 8. Magyar Nemzeti Múzeum Ethnográphiai Osztály Napló 1871. október 14.-1898. szeptember 15. Munkanapló. 4 Feltűnő, további tisztázást igénylő tény, hogy az Iparművészeti Múzeumtól átvett, bizonyosan Xántus- nak köszönhetően fennmaradt két lőportartó (ltsz.: 15036-15037) és egy a Jankó gyűjtötte darabok közül (ltsz.: 10806) egyaránt a Hunyad megyei Hátszegről származik. A Néprajzi Tár őrzött még egy további lőportartót Jankó 1897-es gyűjtéséből, de ezt 1967-ben ellopták (egykori leltári száma: 10773); lásd a későbbiekben.
