Thain János - Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 4; Budapest, 1991)

AZ ÉRSEKÚJVÁRI KAPUFÉLFÁK (Thain János)

AZ ÉRSEKÚJVÁRI KAPUFÉLFÁK Érsekújvárnak, mint a Kis Magyar Alföld egyik városának népművészete elég gazdag és eredeti. Mégpedig különösen az architektúrái művészete. Annak ellenére, hogy ez a város a nyugati nagy forgalom útjába esik, mégis - lehet mondani - sokáig megőrizte helyi művészetét s a vasút élénk zaja sem változtatta meg ízlését Fiatal város. Alig van 350 éves. Több, szomszédos község összevonásából alakult és így az eddig elszórva élő parasztművészek - akiket itt ma is naturisztáknak (nem naturalista) neveznek, azért, mert mesterségüket maguktól vagy a természettől, nem pedig valami mestertől tanulták - tömörültek, ami működésükre fejlesztő hatással volt. Ehhez járult még a változatos vitézi élet, a nyalka kurucok látása, ami még jobban gazdagította formáikat, finomította ízlésüket. Leginkább a ház építése az, ahol ők a szükségesség mellett művészi ízlésüket is kielégítették. Az anyag, amellyel dolgoztak, mint a legkönnyebben hozzáférhető, a fa volt. Gazdag faragású házhomlokzataik, kapuik, magukcsinálta bútoraik stb. voltak, amelyekről a fennmaradt (sajnos nem mindig a legszebb) emlékek tanúskodnak. A fennmaradás legnagyobb ellensége a tűz sokszor pusztított ebben a földművelő városban. És így eshetett meg az, hogy a díszesen elkészített ház és kapu helyét kedvetlenül összecsapott alkotmány foglalta el, amely már csak a szükségességet szolgálta. Bizony találkoztam több öreg emberrel, akik elragadtatással beszéltek gyermekkorukban látott kapukról, amelyek később a tűznek estek áldozatul. A naturiszták hivatott faragó parasztok. Ők vezetik a házépítést De majdnem minden parasztembernek van egy szerszámoskamrája. A naturisztáké persze jobban van felszerelve, némelyiknél még esztergapadot is látni. Ebben a műhelyben dolgozgat, fúr, farag télen, mikor nincs más munkája. Itt készül a bölcsőtől a kapufélfán át egész a fej fáig minden, amin a parasztember kielégítheti művészi hajlamát és a szép iránt való érzékét A viráglétrák, ezek a kedves apróságok már inkább a nyár forróságában, a füzek hűs árnyékában készülnek. S a múzsa, aki sugallja készítőjüket, talán éppen akkor öntözgeti bazsalikomját és muskátliját. Meg is látni ezeken, hogy múzsacsók ihlette készítőjüket Finom érzéssel megfaragott dolgok, amelyeken a geometriai és a stilizált formák egész serege rajzik, az egyszerű, összefoglaló nagytól egész a filligrán apróságig. Itt azonban ezekkel és a többi dolgokkal, mint pl. a szoba díszítése, bútorok, kézi és házi eszközök stb. nem foglalkozhatom részletesebben, mert egyfelől ezekből Érsekújvárban már csak egy-két emlék van (a környékbeli falvakban többet lehetne találni) másfelől meg célom a kapunak, illetve a kapufélfának, mint olyannak az ismertetése, ahol még leginkább fönnmaradt a régi virágzó naturiszta művészet. A kapu rendszerint nem függ össze a ház testével, hanem attól előbbre áll és egyenesen az udvarra nyílik. A kapuval egyvonalban, a ház előtt léckerítés van. E léckerítés és a ház közötti tér virágoskertül szolgál. A kapu két részből áll, amely részek azonban szoros összefüggésben vannak. Az egyik rész a kapuajtó: kiskapu a gyalogjárók számára, a másik a kétszárnyú kapu: nagy kapu kocsik számára. így az egész kapuépítményt három oszlop tartja. Az oszlopok, a kapuajtó szemöldökfája és küszöbe akácfából, a többi puha fából van. Faragott cifrázattal leginkább az akácfalapokat látják el.