Thain János - Tichy Kálmán: Kisalföldi és gömöri népi építészet (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 4; Budapest, 1991)

AZ ÉRSEKÚJVÁRI KAPUFÉLFÁK (Thain János)

Ez az oszlop egy fatörzsből négyszögletesre ácsolt gerenda, keresztmetszetének idoma mindig téglány. Atéglány átlója 30-70 cm között változik. A fatörzs gyökérelágazó tőkéjét nem faragják meg, mivel azt a földbe ássák. A földből kiálló oszlop magassága 200—250 cm között váltakozik. Teste három részre oszlik: a láb, törzs és a fej. Különösen a láb és a fej az, ahol megnyilvánul a naturiszták faragó és stilizáló tehetsége. Az oszlop lába 50-80 cm magas és bizonyos lábazati párkány jelleggel bír. A törzsből 2-5 cm-rel kiemelkedik, felső széle pedig ferdén van levágva, úgy, hogy az egész lábazat a terpeszkedést fejezi ki. Széltében kisebb háromszögű és négyszögű mezőkre van osztva. Ezeket díszítik fogsorral, csipkével, lánccal. Mind a három részt egyaránt alakítják egyenes vonalból, körből és körívből. A háromszögű mezők sokszor fodor alakban, a hosszúkás négyszögek pedig hullám alakban vannak kigömbölyítve. Ezek a formák itt számos variációban fordulnak elő. Az oszlop törzse sokszor sima, de vannak olyanok is, amelyeknek két szélén valami lánc vagy csipke húzódik fölfelé. Ide vésik megfelelő keretbe foglalva az évszámot, amelyben készültek és tulajdonosuk nevének kezdőbetűit. Az egész nevet inkább a ház homlokára, az ún. feliratíéctt írják. A virágmotívumoknak az oszloptörzsön való alkalmazása, mint azt a székelykapunál láthatjuk, teljesen hiányzik. Ezt inkább a házban alkalmazzák. Nevezetesen a tornácot, a konyhát díszítik szépen stilizált rózsafával, rozmaringgal és más egyébbel. De virágot faragnak a halottak fejfáira is, talán úgy gondolják, hogy ez nem hervad el olyan hamar, mint az a másik, melyet öntözni kell. Az oszlop harmadik része mindig megtartja a fej karakterét, legyen az akár geometrikus vonalakból formált, akár valami virág stilizálása. Ezt a karakterét attól a régi harci szokástól nyerhette, amely szerint a győző ellensége levágott fejét a várkapura tűzte diadala jeléül. Ilyen „kapudíszt" eleget láthatott Érsekújvár népe úgy a török uralom, mint pedig a kuruc dicsőség ideje alatt. Akkor gyakran díszítette nem egy fej a vár kaput. Ez a büszke jel örök nyomot hagyott a naturiszták művészetében. Kezdetben még az oszlopfej helyére határozott fejet formáltak. Később ez átment a fejtípust megtartva geometriai és stilizált formákra. Ha az oszlopfejek kontúrjait vizsgáljuk, mindkét esetben finom, könnyed vonalakkal találkozunk. Az oszlopfej geometrikus kialakításánál annak előlapját rozettával, körlánccal vagy más díszítő véséssel látják el. A fej régi félholdas fogója hol mint kereszt, hol meg mint virágbimbó tűnik el. Nagyon szépek és jellemzők a kettős fejű oszlopok. Ezeknél a két fej közötti -negatív forma rendszerint fordított szívalak, amelynek vonalát fönt néha két kiugrás szakítja meg. A fej a törzstől még gyakran egy vízszintes gyöngysorhoz hasonló lánccal van elválasztva. Sokszor a szemöldökfa is különböző faragással van díszítve. Évszámot, kezdőbetűt ide is szoktak vésni. Az eső ellen a szemöldökfát keskeny csipkés deszkából álló kis tetővel fedik le. Ma már a faoszlopok mind sűrűbben eltűnnek, helyüket a kőoszlopok foglalják el, amelyeket nagyobbrészt szintén a naturiszták építenek, csakhogy megépítésükben már nem tudják magukat kivonni a modern kőműves hatása alól. A két kapuszárny és a kapuajtó vagy utcaajtó puha fából van. Ezeket csipkés szélű lécekkel és az ajtó vázára alkalmazott deszkák különböző elrendezésével igyekeznek díszíteni. Az utóbbit különösen a kapuajtón alkalmazzák. Körülbelül 30 cm hosszú deszkacskákat, amelyeknek egyik széle vagy csipkés, vagy hosszában rovátkolt, salugáter szerűen helyezkednek egymásra, két oszlopban végig az ajtón. Vagy előfordul, hogy az ajtó mezőjét két négyzetre osztják s a két mezőt szélétől befelé kisebbedő négyzetek töltik