Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

1. A Kecskeméti pusztaság

Oroszország határterületén ma is nomádkodó kirgizeknél, a téli és nyári tartózkodásra szánt helyek igen nagy jelentőségűek s ezek a telelők — „kislak" — és nyaralók — „dzsailau" — az orosz hatóságok részéről hathatós támogatásban részesülnek.*) Bulgáriában a nyájak téli szállását, törökösen, kysla szóval jelölik.**) A mint látjuk, az állattenyésztés súlypontja a nyaralópusztákon volt, a hol az igavonásra, szaporításra, vagy kereskedésre szánt szilaj jószág nevelődött. Ezekből került ki az erős, edzett jármosökör, kocsisió, a mit a gazdája tizenöt esztendeig sem tudott elszakgatni.***)Ez a szilajbarom volt a XVI-XVII. századbeli magyarság létfenntartó tőkéje, a melynek már nemcsak legeltetése, hanem összevásárlása, fölhizlalása és hajtása is egykor annyi embernek, tőzsér nek

9 göbölyösnek, hajtónak nyújtott megélhetést.****) A szilajbaromtartás csak a múlt 3. Juhászok a „gúnya" mellett. (Kunszcntmiklós—Bösztör.) század végen szűnt meg teljesen. Hoitsy Pál említi, hogy neki még volt olyan szilajgulyája, a hol a borjak is oly szilajak voltak, hogy mikor fel akarta őket javíttatni, erővel is alig lehetett őket az istállóba vinni. „A tehenek borjazás idején oly vadak voltak, hogy még az arra menő kocsit is megtámadták. Deszkadarabot kellett kötni a homlokukra, melytől csak a lábaik előtt levő füvet láthatták s legelni tudtak, de nem láthattak maguk elé." \) A ménes is kinnt *) L. : Almásy György : Vándor-utam Ázsia szivében. Budapest, 1903. **) L.

: Jirecek Constantin: Das Fürstenthum Bulgarien. Wien, 1891. ***) L. : Péter Dénes : Elbeszélések. II. „Magyar Nyelvőr", 1879. évfolyama. ***•) L. : Takáts Sándor : Magyar bikaviadal. „Budapesti Hirlap", 1904. évfolyamának 35. száma. •}•) L. : Hoitsy Pál : Pásztorok Bugaczon. „Vasárnapi Újság", 1905. évfolyamának karácsonyi melléklete.