Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

lőről visszatérő gulya az állófát fekszi körül és minthogy a gulya sok gazdának marhájából alakul, az egyes törzsek, úgynevezett tőkék, hűségesen összefekszenek. ... Egy korty szeszes ital nem sok ; de ennyi sem akad a cserényben, mert a pásztorembert éber vigyázat ületi"... . *) A rendtartás, a legelő megváltoztatásakor, illetve a cserény költöztetésekor, a pásztorok emlékezete szerint, a pásztorélet virágkorában, következőképpen alakult : A cserény összes táblái — ebben a sorrendben : szárnyékcserény, elsőcserény, végcserény, oldalcserény, hátsócserény, — továbbá az ajtószárny, sátordeszka, jászol, majd a padok, gyalogszékek, ezek lábaikkal fölfelé, az eleségestaliga tetejére kerültek, s miután ráfektették az ágasokat, karókat, czövekeket, az egészet, a padok és székek lábain keresztül, a taliga koszorúfájához kötötték. A nagyobb gúnya s egyéb holmi a pad- és széklábak közé, a füles edényféle, akasztós holmi a lábakra került. Az apró szerszámot, kisedényt, becsesebb holmit a taliga belsőségében már előbb elhelyezték. A taligát a lakos kisérte ; a jószágot a bojtárok és komondorok terelték.**) A számadó még fölrakodás közben előrement kinézni, kiválasztani, azt a lehetőleg száraz, dombos, ivó viz közelében eső helyet, a hol majd tanyát ütnek. Ha az alkalmas helyet megtalálta, oda leszúrta a botját s akár elmehetett más dolga után, a többit már tudták, elvégezték a bojtárok. Mikor a taliga az uj tanyahelyhez ért, előbb leszedték a kisebb czókmókot, majd a cserényt ablakra került a sor. Minthogy a hátsócserény feküdt legfelül, ez került le elsőnek a taligáról és pedig oda, a hol a számadó botja állott. A többi már sorban jött : oldalcserény, végcserény, elsőcserény, szárnyékcserény. De az sem volt valami nagy baj, ha a cserénytáblák nem ebben a sorrendben feküdtek a taligán, mert az egyes táblákat, a fonásuk közben hagyott egy, két, három, négy, vagy öt zsinórról mindég föl lehetett ismerni. (A ,,zsinór"-ok olyan módon képződtek a cserénytáblában, hogy egy-egy vesszősornak fonásakor a kiskarok minden másodikát, néha harmadikát is elhagyták, átugorták.) Az összeállított táblák nagykaróira előbb ráhúzták a bikacsökpántokat, csak azután verték le a cserénykarókat, hogy hozzájuk kötözzek a táblákat ; majd leverték a küszöböt, föltették az ajtószárnyat és a sátort is helyére vetették. Az összeállított cserény tűzhelyének ajtaja és lószárnyékának öble mindenkor délnek, vagy délkeletnek feküdt . Az eleségestaliga a lószárnyék külső oldalára került s fedele a lószárnyékból nyilt úgy, hogy a benne tartott holmiért nem kellett a túlsó oldalra kerülni. A tűzhely ajtajának szárnya a lószárnyék felé nyílt ki ; küszöbjét, a már ösmertetett okból, nyáron belül, tavasszal és ősszel kivül verték le. A tűzhelyben, a hátsócserényhez és pedig a sátor alá jött a nyeregpad, vele egy vonalban, a másik sarokba, a kenyérhajas ; az oldalcserény mellé, annak derekatáján, leverték a szolgafát, úgy, hogy a rajta lóggó bogrács a tűzhely közepére került. Kivül, az elsőcserény vonalában feküdt a gúnyapad, a lószárnyékban, a szárnyék*) L. : Herman Ottó : Az ősfoglalkozások. **) A cserénynek költöztetését, melyhez gulya, ménes, több szekér, taliga, aprójószág tartozott, 1. : Herman Ottó : A magyarok nagy ősfoglalkozása. Ez a „hivatalos megállapítás" alkalmasint abból az évenként egyszer előforduló esetekből készült, a mikor is a gazdáknak gulyákba, ménesekbe összevert jószága Kecskemétről a távoli Felsőpusztaszerre, vagy Bugaczmonostorra kivonult. A helyről-hely re való átköltözés aligha ment ilyen nagy apparátussal 1