Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

cserényhez téve, a jászol. Az eleségestaliga rúdja elé a lókarót, a gúnyapad elé a bornyúkarókat, a tűzhely ajtónyilásával szemben az állófát ásták le, úgy, hogy a sátor alatt ülő pásztor tekintete először mindig az állófára esett. A cserén ytáblák nagykaróinak és kiskaróinak kiálló végeire került minden fölakasztható, függeszthető holmi ; ezen kivül még rendesen a bikacsökpántokba is húztak egy-egy kapcsot, a nehezebb holmik részére. A sátor alá, a hátsócserény belső oldalára jött a sóstülök, szalonnásiszák, kanalas, a külső oldalon a libiczpalókatartó ; az oldalcserényre voltak vetve a gyalogszékek, az elsőcserényre a köcsögök, bögrék, ivóbarangok, a végcserényre a karikások, pányvák, kötőfékek, tarisznyák. A nehéz lószerszám, furfangosan összebogozva, a kenyérhajas fölé, a bikacsökpánt kapcsára került ; a nyereg és tartozékai, valamint a rovásbot és nyüvezőfa a sátor alá a nyeregpadra ; a gúnyák, nagyobb edények a gúnya22. Állandó „esürhcakol", cscrénynyci. ( Kunszentiül klós—Tcliénjárás.J padra ; az eleségestaliga hoz meg a botok, furkó, söprű, ásó, fejsze. Az állófára kerültek a bőrök, a kutyák ellátására, vagy a szárításra szánt húsok, szögespalókák, söprünek való vesszőnyalábok. A bornyúkarókra a pányvakötelek voltak takarosan fölcsavargatva és lekötve. A kocsit, ha volt, a cserény hátamögé tolták. Az igy összeállított, berendezett- cserény tisztántartása túlnyomóan a lakos v. tanyás vállaira nehezült. A főző-, ivó-, fejőedényeknek, kanalaknak, padoknak, állandóan ragyogó fényesnek, tisztának kellett lenni ; a cserény elejét, az állófáig terjedő nagy félkörben, minden reggel, hátulját legalább minden harmadnapon, tisztára kellett söpörni, mert nagy szégyen volt az, ha a cserénynek bármilyen látogatója ,,czédaságot" talált a cserénynél. A cserény rendtartásának dolgából a bojtárság is kivette a maga részét, ki fejt, ki vizet hordott, tűzrevalót szedett, nyergelt, vagy csizmát ,,puczolt". És mindenkinek legfőbb gondja az volt, hogy a tűzhelyben a tűz ki ne aludjon.