Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

és kurtaménescknél. a milyen azelőtt „mindön úrnak vót", *) kisebbméretü, a közlegelőkön járó nagyszámú jószágnál pedig nagyobbszabású cserényeket találunk. Mindegyik tábla magasságára irányadó mérték az, hogy a középtermetű ember, ha szorosan melléje áll és jól kihúzódik, kiláthasson rajta. Az egymásmellé helyezett táblákat és az ajtót ott, a hol a nagykarók összesarkallanak, összesen négy darab bikacsök tartja össze ; ezek közül három darab mindég egyforma, egy azonban terjedelmesebb, mert ott, a hol a hátsó-, véges szárnyékcserény összesarkallanak, vele három nagykarót kell összefogni. A bikacsököket, miután kikészítik, végeiket egymásba húzzák, fapeczekkel lezárják, vizben áztatják, azon vizesen ráhúzzák a nagykarókra, a hol is összeszáradnak s olyan erős pántot alkotnak, akár a vas. A táblák újraállításánál ezeket a pántokat nem kell újra áztatni, mert mindegyik oda illik a helyére. A bikacsökökkel felül összefogott táblákat a belső oldalon leállított cserénykarókhoz erősítik. Ezek hol durván bárdolt, hol simára faragott, mintegy másfelől magasságú, hegyes karók, a melyeket addig vernek a nehézfából való furkóval, a mig gatyakötésig nem érnek. Ezekhez kötözik a táblákat, a táblákon áthúzott cserényszíjakkal. Minden táblához két darab, tehát a teljes cserényhez 10 darab cserénykaró és cserényszíj tartozik. Az ajtószárny részére előbb küszöböt vernek le. a mi nem egyéb, ment egy hegyes végű keményfa tőke, a melybe az ajtószárny forgó sarokfája számára, tüzes járomszöggel lyukat égetnek. Az öt táblából, egy ajtószárnyból, négy bikacsökkel, tiz cserénykaró val, tiz cserényszijjal és egy küszöbbel igy összeállított enyhely két önálló területre oszlik. Az első, mely zárt négyszöget alkot, a cserény tűzhelye — enyhely, árnyék, szoba, konyha, belsőség — a második, mely elől és oldalt nyitott, a cserény lószárnyéka — állás, istálló —. A lószárnyék külső oldalára kerül rendesen a már ösmert eleségestaliga — cserény taliga, kenyerestaliga, elemózsiás taliga, eleségesbódé — igy tehát vele a lószárnyék is félig zárt négyszöggé alakul át. Az eleségestaligát rúdjánál, illetve tézslajánál fogva kétágbamenő karóval tartják vízszintben. A tűzhely ajtószárnya általában a lószárnyék felé nyílik és olyan széles, hogy nyári időben, mikor a táblák szabályos négyszögben vannak összeállítva, bőven ráfekszik az elsőcserén y külső oldalára. Az ajtószárnyaknak erre a szélesség érc a subák miatt van szükség. Ugyanis a tavaszi hideg időjárásban, kistélben**) megahüvös, őszi napokban,mikormár,,nem igen danol aszúnyog",***) hogy a nehéz, széles subákkal könnyen lehessen ki-bejárni, az oldalcserényt és végcserényt széjjelebb állítják ; az állításnak evvel a módjával az ajtónyílás megnövekszik ugyan, de a széles ajtószárny azt még mindig betakarja. Ajtózávár természetesen nincs ; ennek megfelel egy az ajtószárny felsőrészén áthúzott szíj hurok, a mit záráskor a szomszédos elsőcserény nagykarójának kiálló végébe akasztanak. A cserény tűzhelyének az ajtóval szemben lévő sarka fölé és pedig egy körösztbefektetett rúdra, meg a hátsó-, vég- és szárnyékcserénynek összeszögellő nagykaróira egy háromszögalakú, deszkából készült sátort — födél, hajlék, bódé, ellenző — vetnek. *) L. : Péter Dénes : Elbeszélések. II. **) Igy nevezi a gazdálkodó, pásztorkodó nép a szeszélyes időjárású májushavát, a mikor a nagyobb gazdasági munkák még nem indultak meg, vagy szünetelnek. ***) L. : Péter Dénes : Elbeszélések. I.