Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)
3. Pásztortanyák
A sátoros, zárt tűzhelyből, a nyilt lószárnyékból és az elegégestaligából kialakult cserény udvarához tartozik rendesen egy lókaró, három bornyúkaró és az állója. A lókarónak és bornyúkarónak szerepe, mint látni fogjuk, .kétségtelen, az állófára nézve azonban a legkülömbözőbb adalékokat, véleményeket, elméleteket találjuk. Vahot Imre közleményében, a hol pedig a cserénynek első részletezését kapjuk, az állófáról nem hallunk semmit, de rajzát megtaláljuk az egyik képmellékleten, a hol is éppen olyan ágas-bogas, mint a mai bugaczmonostoriak és peszéradacsiak. *) Báró Prónay Gábor a gulyások cserényének rövidre fogott bemutatásában említi, hogy a kutyák élelmezéséről ,,a' lenyúzott dögök húsa által van gondoskodva, melyet a gulyás magos karókra szokott feltűzni hű őrzői számára."**) A szines képmellékleten ágas-bogas, mai formájú állófát találunk, lógó húsdarabokkal. A Péter Dénes-féle elbeszélésben találjuk : „a íejőágast mintegy hajintásnyira a cseréntű leássák."***) Kada Elek szerint ,,ott áll a déli részen a cserénytől elválaszthatatlan czímer, a nagy ágas."****) Bársony István elbeszélésében : „Elől, délen, (mindenkor délen) az „állófa", egy jó hosszú árbócz, fehér nyárfából, a melyiknek a csonka ágai alkalmasak arra, hogy fellépjen rajok a gulyás és úgy nézze a magasból : merre jár a domb mögött a gulya. Most egy tinó földi maradványainak a fele csüng le a közepéről." f) Herman Ottó végleges megállapításában az állófa alakja, szerepe és értelme a következő : „A bugaczmonostori forma hatalmas ; öt méterig hosszú, hántott, csonka ágas nyárfa, mely leásva az ember terhét könnyen elbírja, ezzel rokon az Ecseg puszta messzeWója vagy gólyája, melynek rendeltetése az volt, hogy a számadó a tetejére hágva belásson a rétbe, a hová a gulya bejárt ; egészen azonos ezzel a Biharban terjedő Orosi puszta egykori őrfája, a mely éppen úgy, mint az Ecseg gólyája, a rétség lecsapolásával eltűnt s már csak koros pásztorok emlékezetében él. E három formától elüt a Szeged táján, de egyebütt is divó, vékony és ágak nélkül való állófa, melynek csúcsán meghagyják — ha bokros — az ágazatot, ha nincs, kötnek reá ilyet, ennek neve csóva. Ebbe a sorba tartozik a komáromi halászok őrfája is, mely döntő világot látszik vetni e fák rendeltetésére, azonfelül, hogy t. i. a rétségek táján mint messzelátók szolgáltak. A halászőrfa, mihelyt felállíttatott, időleges jogszerzés jele volt ; mihelyt a halász az őrfát letette, más vethette ki azon a helyen a hálóját ; a csóva mindenkor foglalás, illetőleg tilalom jele volt s az ma is, és a pásztorkodásban olyan helyeken dívik, a hol rétség nem volt, tehát messzelátóra nem volt szükség." ff) A pásztorhagyományok kétféle állófát — ágasfa, őrállóágas, fejőágas — emlegetnek ; az egyik körülbelül kétölnyi magas, lehántott kérgű, csonkára metélt ág-bogú, a másik mintegy négyölnyi, hatalmas, kérgével hagyott, de ágbogaitól megfosztott fiatal nyárfa, a melynek hegyén meghagyták a bokorszerü ágakat, ha pedig ilyen nem volt, hát készítettek vesszőből egy csóvát s *) L. : Vahot Imre : Kecskemét és a kecskeméti puszták. **) L. : Báró Prónay Gábor : Vázlatok Magyarhon népéletéből. ***) L. : Péter Dénes : Elbeszélések. II. ****) L. : Kada Elek : Bugacz. f) L. : Bársony István : Csend. ff) L. : Herman Ottó : A magyar ősfoglalkozások köréből. A Herman Ottó és Kada Elek között ebben a kérdésben is lefolyt vitának részleteit, sokaságuk miatt, nem közlöm, hanem ismételten utalok az egyes közleményekre.
