Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

a Magyar Tudományos Akadémia megbízásából kiadott „Magyar Tájszótár" I. kötetében ráakadunk a pásztorcser én y újabb elterjedésére és adalékaira : „cserén, cserény, csörény : nád v. vesszőfonadékból v. kukoricza-szárból csinált pusztai hajlék csikósok, gulyások, juhászok számára." A meghatározás Kecskemétről, Kiskunfélegyházáról és Kiskunhalasról nyert adatokból van szerkesztve. A következő esztendők már igen mozgalmasak a pásztorcserények ösmeretének történetében. Kada Eleknek és Bársony Istvánnak jobbára költői benyomásokból táplálkozó leirásai után Herman Ottó is kiszállott Bugaczmonostoron, hogy a tudományos kutatásnak szigorú nézőpontjából vizsgálja meg a pásztorcserényeket. Ebben a törekvésében kemény tollharczba keveredett Kada Elekkel, mely harcznak meg volt az a nagy haszna, hogy eloszlatta a ködöt, mely idők fogytával ezekre a nomád jellegű építményekre telepedett. 10. „Cserény", féltetővel, lószárnyékkal, eleségestaligával. (Bngaczmonostor.) Kada Elek szerint „a bugaczi sövény-cserénynek, melyet majd minden héten más-más dombon állít fel a gulyás-nép, a déli oldalon van az ajtaja, mindig.a nyugati részen van az udvara." *) Bársony Istvánnál „a cserény belsősége : a négyszögletbe menő, embermagasságú, erős sövénynyel bekerített „konyha", a hol nagy vasbográcsban fő a gulyáspörkölt. A sövény oldala négy-négy lépés hosszú ; ha eső esik, ez a magas sövény védi a bojtárt... A „belsőség" balsarka háromszögben be van terítve-födve kis darabon. Ott van a „holmi", a minek szárazon kell maradni mindenkor"...**) Herman Ottó beszámolásában: A legősibb formájú pásztorcserénynek „falazata, vagy inkább sövényfalazata, vesszőfonás ; újabb időben a deszkapalánk kapott föl — 1848-tól fogva. A Kis*) L. : Kada Elek : Bugacz. **) L. : Bársony István : Csend.