Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

3. Pásztortanyák

kunságban akad nádfalazatú cserény, a midőn is a nád léczrámák közé van fogva.... A vesszőfalazatok embermagasságúak s azokból alakul a cserény^ karók leverése után s ezekhez megerősítve a négyszögletes cserény, melyhez mint főhelyhez ajtó vezet, a négyszög hat-hét négyszögméter s ehhez van csatolva, az ajtó arczvonalában értve, a nyílt lószárnyék, a melybe a lovak éjjelre beállittatnak. A cserényben magában az ajtóval szembenlevő sarkot háromszögletű deszkaernyő födi, ez a sátor, máskülönben a cserény teljesen födetlen A cserény ajtaja és a lószárnyék öble a verőfényes oldalra nyilik A cserények régi időben a számadó gulyás belátása szerint 2—3—4 heti időközökben változtatták helyüket ; újabb időben — 1895 óta — a legelő megtrágyázása érdekéből, a cserény 8—8 napi időközökben költözködik...." Ezután azokat az átmeneti alakokat is figyelemre méltatja, a melyek alkalmasaknak látszanak annak bemutatására, hogy a nomád állapot milyen utakon-módokon ment át a szilárd megtelepedésbe.... ,,a fonott cserényt a deszkapalánkból való kezdte fölváltani ; azután elmaradozott.... a lószárnyék, úgy, hogy már csak a cserény négyszöge maradt meg.... a várossal való közlekedés megritkult, nagyobb készletet kellett tartani s az esőtül megvédeni. Kanyarítottak tehát egy bogárhátú deszkafedelet, ezt föltették a cserényre, úgy, hogy azt félig befödte.... Innen már csak egy lépés* volt a cserénynek állandó, fedeles kunyhóvá való átalakulásáig, a mi.... meg is történt." *) A kecskeméti pusztaság mozgó enyhelyeit, pásztor cser én yeit Herman Ottó még egyszer és részletesen letárgyalta a magyar ház kérdésével kapcsolatban. Itt az alföldi pásztor hajlékok bevonásával kimutatja, hogy a cserény az enyhelyből, mint sejtből, a magyar parasztház a pásztorcserényből fejlődött, s a külömböző, fejlődésükben félbenmaradt, vagy már elfejlődött enyhelyekkel szemben kimondja, hogy ,,a teljes cserény tehát a cserényből és lószárnyékból áll ; a cserény fűzfavesszőből szövött, sarkait bikacsek köti össze; ez alkotja az ajtópántot is".... van még... ,,a cserény belsejében egy deszkából összerótt háromszög, mely a sarkot befedi és sátor nevet visel"... .**) Igy állott a cserény nevezetű mozgópásztorenyhely szerkezetének képe az irodalomban, a XIX. század végén. Ennyi irodalmi adalék, bő leírás, sőt tudományos feldolgozás után akár le is zárhatnánk a pásztorcserények anyagára és szerkezetére vonatkozó megállapításainkat. Azonban a gyüjtőútak és azóta is folytatott kutatások arról győznek meg, hogy a tárgyra vonatkozó ösmereteink még koránt sincsenek teljesen felgyüjtve, hogy a századunk elejére elég szép sorozatban fennmaradt pásztorenyhelyek, cserények és az emberek emlékezetében élő hagyományok még sok hasznos adalékát tárják fel a nomád pásztortanyák ösmeretének. De mindenekelőtt lássuk : mi maradt a nomád jellegű enyhelyekből, cserényekből a XX. század elejére ! ? *) L. : Herman Ottó : Az ősfoglalkozások. — A Herman Ottó és Kada Elek között lefolyt tollharcznak vonatkozó részeit, azoknak nagy terjedelme miatt, nem sorolhatom elő, hanem csak utalok az egyes közleményekre, megjelenésük sorrendjében : Hermm Ottó : Bugacz pásztoréletéből. „Vasárnapi Újság", 1895. évfolyama. Kada Elek : A bugaczi igazságok. U. ott. — Herman Ottó : Bugacz igazsága. Válasz. U. ott. — Herman'Ottó : Bugacz igazsága. Nyilt levél. . . U. ott. — Kada Elek : A bugaczi igazságok. Nyilt levél... U. ott. **) L. : Herman Otió : A magyar ősfoglalkozások köréből.