Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

2. Pásztorok

akasztva, vagy a sul)a szőrébe kötve a rühellöszercstülköl, meg a kíkküvcszsacskót, különösen birkanyírás után. A pásztornak sem csupán henyéléssel, fütyörészéssel telt el a napja, esztendeje. A juhászok még csak megvoltak valahogy a jámbor, igénytelen nyájakkal ; a juhok nem sok vizet zavartak ; nagy ritkán kergette meg őket egy-egy tátorján ; a juhászdél kezdődött legkorábban és tartott legtovább. De a gulyásokat, csikósokat ugyancsak próbára tette a terjedelmes gulya, vagy ménes. A gulya nem elégszik meg a nappali legeléssel, hanem az éjszakának bizonyos órájában, úgy 1 óra körül, akár látszik a legeltetöcsillag, akár borult az idő, magától felneszel és elindul legelni. A pásztornak ilyenkor ugyancsak résen kell lenni, hogy hiba ne essék ; járja is a barmot, körös-körül, ki lóháton, ki gyalog ; hajnal felé jár az idő, mire egyet fordul a jószág és újra lepihen a tanya körül. Reggel a jószág felolvasása következik, a minek mainapság nem 10. „Cserény" négy fonott vesszőtáblából. (Peszéradaes.) sok értelme van, lévén a puszták közbiztonsága is mintaszerű. Napközben a legeltetéssel, deleltetéssel széjxm elmenne az idő, ha a jószágot nem űzné a sok bogár, meg a szomjúság. Fülledt, nyári napokon a jószág igen nagy távolságokra elbogárzik ; előfordul az is, hogy valamitől megrezzen úgy, hogy ha nincs kellő gyorsaság, lélekjelenlét a pásztorban, a gulya, ménes világgászalad. Az itatás az állóvizek és kopolyakútak korában könnyen ment ; annál több dolgot ad ma, a gémeskútak mellett. „Mert a jószág nem mind egyszerre szomjazik meg ; néha, nagy melegben, ötször-hatszor is kúthoz kell fordulni a gulyával, kínálgatni friss, hideg vizzel. Pedig a gulyásnak mégis jobb a dolga, mint a csikósnak, mert a kérődző barom szívesen issza az állott vizet, de a nemes lovat öli a vére, a belső tüze, s csak a teljesen friss tiszta víz kell neki. Oda áll a kút kávájához, mikor a vedret húzza a bojtár s nem is engedi, hogy vályúba töltse a vizet : ott akar inni nyomban a legfrissebb csapolásból, a zöldmohos vederből." *) *) L. : Bársony István : Csend.