Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

2. Pásztorok

kifogattattak két Tinók, és nagy vesződséggel Járomba tetetvén két tanúit ökörrel szekeret vontatni kényszeríttettek." *) Még a gulyások ügyessége is elhomályosult azonban a csikósok legendás fürgesége mellett. A ló már természeténél fogva is mozgékonyabb állat, tehát őrzése is több éberséget kivan, mint a szarvasmarha. A ménes terelése, a szilaj csikó kiszakítása, megszeliditése mindenkor a legszebb pásztormutatványok közé tartozott. Báró Prónay Gábor említi, hogy ,,vannak csikósok, kik annyi erővel 's oly ügyességgel birnak a' ló fogásban, hogy miután sikerült nékiek a' kifogandó ló közelébe lopózni, annak egész erővel nyakába csipeszkednek, 's ott termő szolgájok segedelme által azonnal kötőfékre is vetik a' szilajt." **) Volt bizonyosan olyan időszaka a magyar népéletnek, a mikor a földmivelő és pásztorkodó, de még kézműves szolgarendek is, nem sokat külömbözí). „Cserény" három fűzött nádtáblából. (Pcszéradacs.) tek egymástól néprajzi megjelenésükben. A szántó-vető és kézműves szolgákat azonban előbb gyúrta át jx)lgárokká foglalkozásuk helyhezkötött volta ; szokásaikat, erkölcseiket előbb szelídítette meg, táplálkozásukat, öltözéküket előbb vonta ki a nomád élet hatásának köréből a községi élet. Az ő előhaladásukkal szemben a műveletlen területekre visszaszorult szilaj pásztorok tovább megőrizték nomádkodó életük vonásait, úgy lélekben, mint viseletben. Ez természetes is volt ; de azért hiba lenne azt föltételezni, mintha ezek fölött a szilajpásztorok fölött nyomtalanul haladt volna el a századévek hosszú sora. Bizonyára hozzájuk is elért olykor egy-egy hulláma azoknak a gazdasági, társadalmi *) L. : Kultsár István : Nemzeti Újság, mellyet hazai, 's külföldi tudósításokból a' magyar nemzetnek köz javára irtt, 's kiadott. . . Pest, 1820. évfolyama II. félév 27. száma. **) L. : Báró Prónay Gábor : Vázlatok Magyarhon népéletéből. Pest, 1855.