Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

1. A Kecskeméti pusztaság

ásva s a bennük fölíakadó tejszínű, szennyes vizet turjányviznek nevezik. A környékbeli pásztorok ma is ebből isznak, evvel főznek. *) A mint egy-egy legeitetőpusztának birtoklásában valami állandóság kezdett mutatkozni, a hasznosnak Ígérkező befektetések is megkezdődtek. Az italmérési jog kihasználására csárdák épültek az útak mentében. Ezek lettek azután a pusztázó népek kezdetleges társadalmi életének érintkező helyei. A csárdákat a hazai és külföldi ösmertetések többszörösen bemutatták, a magyar szépirodalom, népköltészet számtalanszor megénekelte. Ezekhez csak annyi tennivalóm van, hogy öreg emberek emlékezetében e csárdák nagy része csak közönséges putriház volt ; éppen hogy csak a teteje látszott ki a domboldalból, a hová rendesen beépítették. Hogy messziről látszassék, hogy ott csárda van, elébe ágasfát állítottak, az ágasfa hegyébe pedig csóvát tűztek. Teljesen megfelel ez a régi tanyai épületekről fennmaradt fogalmainknak. A kiskunsági földeken például, minthogy azokat bizonyos számú esztendő elteltével újra osztották, tiltva volt akármiféle állandóbb, vagy csinosabb jellegű tanyaépületnek emelése, fáknak ültetése, nehogy a gazda a neki jutott földet nagyon megszeresse és reá birtokjogot formáljon. Ezért, mint Hornyik mondja, ezeken a pusztákon „csak néhány nyomorúságos putrit, hantból rakott, vagy vert falú viskót" lehetett találni.**) Kecskemét körül, a bérletbe osztott földeken, ma is sok putriház található. Az alföldi községek szegény, sorsüldözött, kitaszított, csavargó népe, a czigányok társaságában, a községen kivül ma is a putrivárosban lakik. ***) Az állandóan birtokba vett puszták legelőinek, erdeinek, jószágainak és egyéb javainak őrzésére, meg az uraság, vagy a község hatalmának állandóbb gyakorlására a pusztabirákat és pusztacsőszöket rendelték, a kik is a pusztaháznál, illetve csőszháznál laktak. Ezek már csinosabban épített tanyák voltak, mert bennük bizonyos hivatalos élet is folyt ; ezenkívül a pusztát látogató uraság, vagy városgazdája, tőkésgazda stb. is ide szállt. A pusztaházak körül lassankint egész majorságok fejlődtek ; istállók, ólak, színek, pajták, cselédházak épültek; ehhez mérten, a majorság körül, a javaföldeket fel kellett törni, a lakók és az igásjószág eltartására. A majorság közelében már csak a tehéncsordások, disznócsürhések, fejősjuhászok maradtak, ellenben a szilaj jószággal járó gulyások, csikósok, gúnyásjuhászok kiszorultak a határba. így tart ez a folyamat a kecskeméti pusztaságon már kétszáz év óta. Mint jellegzetes legeltetőpuszták csak Felsőpusztaszer, Bugaczmonostor és Peszéradacs maradtak fenn, mintegy hetvenezerholdnyi területtel ; azonban ide is minden felől bevilágítanak már a fölosztott puszták apró, fehérre meszelt tanyái. *) L. : Madarassy László : Az ivóharang. „A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője", 1906. évfolyama. **) L. : Hornyik János : A város gazdasági fejlődésének története. ***) L. : Madarassy László : Putri-negyed. „A Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának Értesítője", 1906. évfolyama.