Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

2. Pásztorok

2. PÁSZTOROK Hogy milyen helyet foglal el a pásztor vidékünknek foglalkozások szerint alig tagozott társadalmában, arra jellemzésül álljon itt az, a mit a kunszentmiklósi vaksziken sovány juhait legeltető birkásgazda felelt arra a kérdésre, hogy vannak-e még a tanyában juhászszerszámai : „Nagy idő úta nem vagyok én má pásztor, csak paraszt ; a ki szörszám vót, az ott maratta juhászságná !„ Ha ehhez most már tudjuk azt, hogy vidékünkön paraszt mindenki, a kinek van ugyan egy kis földje, egy-két lábasjószága, de földjét maga műveli, jószágára maga ügyel, cselédje legfeljebb a családja köréből kerül és a ki alkalomadtán elmegy napszámosnak, felesszántónak, kaszásnak, kapásnak, a gazda pedig az, a kinek már olyan nagy gazdasága van, hogy egymaga nem győzi meg, hanem azt szegődtetett béresekkel, napszámosokkal, külső- és belső cselédséggel tartja fenn, akkor megvilágosodik előttünk, hogy a pásztor a maga foglalkozását, állapotát valahogy a paraszt és a gazda között helyezi cl. A pásztori mivoltnak ez a kiemelése még széltében megtalálható az egykori kecskeméti pusztaság területén nagyobb gulyák, ménesek és nyájak mellett élő gulyás-, csikós- és juhász -számadók körében. A pásztor mindig bizonyos kicsinyléssel, megvetéssel szemléli a szántásvetéssel, igásjószággal vesződő, lekötött életmódú, szelídebb erkölcsű gazdasági cselédet, vagy parasztot ; viszont igaz, hogy a paraszt meg naplopónak, kaszakapakerülőnek nevezi a pásztort. Kitűnő jellemzését találj uk ennek a pásztorbüszkeségnek az állítólag Mátyássy józseftői, 1826-ban kelt hosszabb versezetben, mely az akkori gulyáséletet aprólékosan lefesti : „Van ég alatt lakni bátorságom, Városinál nagyobb szabadságom, Ha szegény is, de magamé vagyok, Szolgálatba szegődségért állok. Mikor jobbágy kaszál, gyűjt, azt mondom, Ur dolgára nekem semmi gondom ; Feles fűvel vagy arató részszel Nem bajlódom, könnyebb élni készszel." *) Hoitsy Pál emliti, hogy a csikós mindég lenézi a parasztot, a kinek a lovát őrzi s a kitől heti eleségét, vagy pénzbeli járandóságát kapja.**) Hajagos *) L. : Sorsával megelégedő gujásnak dalja. „Kecskeméti Lapok", 1880. évfolyama, 31. száma. **) L. : Hoitsy Pál : A ménesek világa. Egy igaz darab a puszták életéből. „Vasárnapi Újság", 1881. évfolyama.