Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (A Néprajzi Múzeum tudománytörténeti sorozata 2; Budapest, 1990)

1. A Kecskeméti pusztaság

Az országos nyomorúság, a sokféle módon zaklatott lakosság elkeseredése általános népmozgalmat teremtett, mely a XVIII. század küszöbén szabadságbarczczá nőtt. Az elbocsátott és alá-fel kóborló magyar várőrségekből, szabadhajdúcsapatokból alakult kurucz katonaság ellensúlyozására a császári kormány fegyverbe állította a ráczokat. Ezeknek garázdálkodása, karöltve a német zsoldosok zsarolásával, meg a kurucz csapatok eltartásával, még egy utolsó csapást mért a Duna-Tisza közére. Ez a korszak kuruczvüág név alatt él a köztudatban.*) Még a kuruczvüág lezajlása előtt megkezdette működését a birtokviszonyokat rendező, a birtoklásokat igazoló, vagy a fegyver jog váltságot kirovó többféle bizottság. Ekkor az üresen maradt községhelyeket, mint pusztákat telekkönyvezték és eladták a legtöbbet Ígérőknek, vagy eladományozták érdemeket szerzett családok javára. Ezeken a pusztákon, egy kis keresésre, mindenütt megtalálhatjuk a templomok romjait, a pusztatemplomokat, a házak helyeit, melyek a községet alkották. Ezért a puszta nálunk elsősorban elpusztult község ; vagy legalább is a legtöbb esetben az. A puszta fogalmát hervadhatatlan érdemű Hunfalvy Jánosunk határozta meg először és szabatosan. ,,Az úgynevezett puszták többnyire elnéptelenült s elpusztult helységekből támadtak, a megmaradt lakosok egyes nagyobb helységekben seregeltek össze, nagyobb tömegben jobban védelmezhetvén magukat. Onnan van, hogy alföldünk helységei többnyire olly nagyok és népesek, mig körültök csak puszták s ezeken csak tanyák s majorságok vannak. A puszták vagy régi vagy új nemes birtokosaik kezében maradtak, vagy idő jártában a megmaradt városi községek birtokába kerültek. Innen van, hogy pl. Debreczen, Szeged, Kecskemét, stb. területe olly rendkívül nagy s hogy ehhez olly számos puszta tartozik." **) A szatmári békekötés után, a XVIII. század elején, Kecskemét körülbelül egyedül állott egy ötven négyszögmérföldnyi nagy pusztaság közepette. Közvetlenül Buda visszafoglalása után, 1687-ben történt, hogy Kecskemétet arra kötelezte a császári hadvezetőség, hogy o fölmentő sereg lovainak téli ellátására, fölfelé Dabasig, több mérföldnyi területen, minden földet megkaszáltasson.***) A XVII. század végén Kecskemét az elhagyott, bitangpusztákból, részint öröktulajdonul, részint bérletben, háromszázötvenezer holdnyi területet használt, mely használat a XVIIT század elején megközelítette a félmillió holdat.****) Ez a terület felölelte majdnem az egész Kiskunságot, a melyből csak Halas, Fülöpszállás, Szabadszállás, Szentmiklós és Laczháza maradtak fenn, mint nyomorult falvak, csekély lélekszámmal. Ez állapot idézte elő azután azt, hogy a mint a leírásokból, térképekből a „Cumanorum Campus" — Kunok mezei — lassankint elmaradt s helyét a „Ketschkemeter Heide" — Kecskeméti pusztaság — foglalta el, azon módon esett ki a köztudatból az egész Kiskunság em*) L. : Hornyik János : Kecskemét város története, oklevéltárral. IV. Kecskemét, 1866. **) L. : Hunfalvy János : Magyarország és Erdély eredeti képekben. I. Darmstadt, 1856. ***) L. : Hornyik János : Kecskemét viszonya a Kiskunsághoz. ,,Uj Magyar Múzeum", 1853. évfolyama. ****) L. : Hornyik János : A város gazdasági fejlődésének története. (Kézirattöredék Kecskemét város levéltárában.)