Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

BEVEZETÉS

BEVEZETÉS Közép-kelet Európa tájain az utóbbi évtizedekben jelentősen megnövekedett a paraszti önvallomások, emlékiratok száma. E jelenség összefügg a napjainkban is zajló kultúraváltás folyamatával. A Néprajzi Múzeum pályázatai útján is törekedett e kulturális teljesítmények, a társadalom különböző kulturális csoportjait reprezentáló egyéni életrajzok, memoárok összegyűjtésére, közreadására. Kötetünkben három olyan élettörténetet mutatunk be, amelyekből a gyimesi és a moldvai csángók XX. századi sorsa bontakozik ki. A „csángó" nevet a XVIII. század végétől használják az irodalomban, hol a moldvai, hol a bukovinai, hol pedig olyan más erdélyi magyar népcsoportok - hétfalusi, gyimesi, halmágyi, dévai csángók stb. megnevezésére, akik szülőföldjüket elhagyni kényszerültek. A gyimesi és a moldvai csángók a magyar nyelvterület keleti végein élnek, Romániában. Az első tudósítás egy elbeszélés, Tankó József (Jáni) gyimesi csángó gazda életének igaz története.

1 Tankó József 1916-ban született, Gyimesfelsőlokon él. A közösség társadalmi életének egyik kiemelkedő szervező egyénisége: lakodalmas gazda, szertartásmester, s munkája alapján is elismert tekintélye van a gyimesiek körében. Tájékozott, olvasott 1 Tankó József (Jáni): Ilyen volt című kézirata EA 24571. ltsz-on, a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában található. Az életrajz III. díjat nyert 1991-ben a Lakitelek Alapítvány pályázatán. A mű egy példányát a lejegyző Tankó Gyula adományozta a Néprajzi Múzeumnak. A kéziratot Tankó Gyula kéziratos lejegyzése szerint közöljük.