Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

ERDŰS SZÁSZKA PÉTER: Emlékféli... (Levelek Szabófalváról)

Hol fizetik [fizették] jól, vet egy holnapra a zidó'n egy ezer lejt, pénzt, amelyikvei tartata gyermekeit s megvégzeti házát. Tavaszval volt egy lóval s egy kocsiszekér, djet menjen vala mezó're. Engem, kicsi gyermek voltam, olyan dorsa [nagyon] szeretet, hogy tet fel a kocsiba s visz vala véle mezó're szántani s tesz vala, hogy verjem, kérgesem e lovat behámolva kocsihoz. Djet jötünk haza, akor álla meg [megállott] a korcsimánál s vészen vala nekem ideségeket, csokolátot s meg kerek kovrigot [perec], hogy eszem s nüjek nagyot. Tavasszal, hogy szántani megy minden ember a darab helyet, a földet, amelyeken vetész volt gabona, kellett hogy egyezek meg tovaraseasca [társulva] más embervei melyeknek megvolt egy lova. S tettek két lovat, melyékes s ugy szántották meg faekével mindekét embernek a darab helyeket e mezó'n, mert egy lóval nem volt ura szántsa meg [szánthatta meg], mert nehéz volt. Faekének volt két szarva, egy ember tartata hátul ekéé szarvakat s egy hajtotta, kergeti eló'l a lovakat s ugy szántatak a szegény emberek. Djet megnyőtem nagyobat, akor 3 évesen mentem ki s játszattam az uton más gyermekekvei s nagyobb gyermekek mint én vertek el engemet. Akor én futam [futottam] haza riuval, sirval, hogy montom meg az ides anyámnak. S akor ő jöt ki az útra. Az gyermekek futnak el s akor én anyám veszekedik vala az gyermekeknek anyáikval. S ezért azután egész népasszony, melyeknek volt gyermekek, éltek rosszul gyermek pártból [ellenségeskedtek a gyermekek miatt]. Nyárba játszotunk uton a porba, öszvel mentünk egy hegyhez. Monták neki Csobánkut, mert ot közel volt egy kut. E domb alat közeli falut hivják Kelgyeszt s szedünk vala onet valami veszet [vesszőt]. Pillangót mondtak nekie. Az jó volt leák [gyógyszer] gyógyítsa meg a részét a tesztednek. E kezedet djet elvágtad, akor csak lapítod fel reája s egyszerből aszalta meg s tölt el s állítja meg, hogy nem még [már nem] folyt vér. Azután mióta még nagyobb voltam, mentem lóval etetni a bányára, ot van egy nagy tóviz s vágtonk onot halat. Még továb volt más kerek tó az falu mellett Domovala [Domafalva]. Azok beszélnek románul s annak a