Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

ben beszélni. Ott köztünk járkáltak, hallottuk. Volt ott egy ujan báró féle mitugrálsz tiszt, a hirre, hogy baj van elöl azt mondja: - Mit? Elvágjuk a gigájukot! A mü századosunk halkan, de biztosan ezt válaszolta: - Elvágod te a .... s kifordult az ajtón. Aztán augusztus 13-án jött egy parancs: akkor kezdtünk visszavonulni. Augusztus 24-én megtudtuk a híradósoktól, hogy a román kapitulált. Ezt még nem mind értettük, de egy öreg Őrnagy elmondta, hogy a rományok egész életikbe oda loccsantak, mind a tekenyőbe a viz, aki erősebb vót. Jövögettünk visszafelé. Megtudtuk, hogy augusztus 27-én az oroszok az Uz vőgyében vannak. Onnan 1-2 nap, s Istenem Gyimesbe érnek. Vajon mit csinálnak most az enyimek? Én nem magamot, én őket fejtettem, értük imádkoztam. S ha üdőm vót, ujanokat láttam, hogy a patakokon vőgyeken ereszkednek bé az oroszok s románok s a mejeink futnak... Jaj de erre nem es jó gondolni! Azután valóban ahogy én elképzeltem s „láttam" úgy mondták el, úgy történt. A gyimesi szorosban nagy harcok vótak, halomra lőtték az oroszt, piros vót a Tartos, de csak úgy jöttek, mint a hangyák. A románok üsmerték a helyet, a regátból, Palánkáról átjöttek Ugra felé, Bothavas felé, s megkerülték a Gyimesi szorost. Mü csak jöttünk, jöttünk visszafelé. Örvendjünk-e, busuljunk-e? Ki tudja, mit érünk meg? Szeptember 8-án éjjel 2 órakor átléptük, csak most lükverecbe, a magyar határt Kőrösmezőn, ahol a hármas határ van, Borsa-Leordinánal, jöttünk Máramaros megyébe. Október 1-én má Besztercén vótunk. Itt 9 nap ültünk, akkor megint futás visszafelé, Bötlehenen 14-én beértek az oroszok. Lesz ami lesz, má nem vót amit harcolni. Domokos falván a front béért, mü széjjel széledtünk, egy fejérnép szerelt civilruhát s kimenekültünk az erdőbe. Nem vót könnyű dogunk, vártuk a híreket. Egyszer hát halljuk, hogy a magyarok visszaverték az oroszt. Na, most mi lesz? Ha tovább kell harcolni, nincs amivel, még hadbíróság elé es kerülhetünk. Közbe ez csak hír vót. Pár nap múlva azt halljuk, hogy az oroszok nem törődnek az ilyen elszórtakval, csak azt nézik, ki van előttük. Le es mentünk a faluba, de szerencsétlenségünkre,