Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

lassan készült s jött a tél. Az asszonyt es megmarta a darázs, hordozós lett [terhes]. Na, Jóska, itt forgolódni kell. Nem es ganyéltunk egybogba, állandóan mentem, mint a zsidóba a fájdalom. November 2-án beléptem Minushoz, a faüzletbe mint famérő hivatalnok. Na, a néhány osztályomval hivatalnok lettem. De a katonaság segített, met ott a raktárba végy be, adj ki élelmet, vezesd bé, vezesd ki, úgy hogy megszoktam. Itt jól telt egészen 1944. március 27-ig, amikor, sajnos újra jött a béhivó. Most má nem válogatták, nem nézték hány katonát adott egy anya! Vásárhelyt felszereltek, s irány Galiciába! Ekkor jött a szomorú nóta! Itt sok vót a veszély de amikor egy kicsit behunytam a szemem, Gyimest, azokot a nagy, ződ ódalakot láttam, a patakokot, a Tatrost. S a kicsi csendes feleségemet. Vajon hazajutok-e valamikor. Itt es a vót egységemnél az élelem szállításnál vótam. Milyen csuda dolog az, hogy az ember egyedül es tud beszélgetni. Ha messze vagy azoktól, akiket szeretsz, biza ezt es megtanulod. Mikor egy kicsit leültem pihenni, vaj mielőtt a szemem esszekoppant, otthon sétáltam, tettem, vettem s az enyimekkel rendesen beszélgettem, vitatkoztam. Gondolatban készítettem tovább a házot, húzattam, gondoztam, simogattam a marháimot. Met a csángó erőst szereti a marhát, abból él. Mikor este s reggel imádkozik örökké odamondja: édes jó Istenem, tartsd meg a marháimot. Rendesen beszélget vélik, eccer-eccer magájza őket: No Csendes, há mi van magával? mé nem kérődzik, beteg? Aztán megint csak gondolatban ültem szürkületben az égő pattogó kályha mellett s beszélgettem a leányommal. Met nekem má az es vót: - Mi játszik, édesapa a falon? - A boszorkány, fiam, felfalja a világot... Még gondolatban sem tudtam szabadulni a nagy veszedelemtől. Vaj beléaludtam, vaj valaki felzavart s indulás az állomásra szekervel élelemért s onnan elé egészen a frontig. 52 szekerünk vót, nem vótunk gépesítve mint a németek. Az 52 szekér mellett vót egy százados, egy zászlós, egy őrmester és két tizedes. Május 5-én léptettek tizedesi rangba. Azét a katona gúnya sokmindent eltakar! A katonaságnál annak adod bé magadot, ami szerettél