Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

Most ahogy vén fejjel elgondolom, lehet egy kicsit tátottszájú vótam. De jobb vót így! Még jobban tört a nyavaja, elig vártam csütörtök vaj szombat estét, hogy méhesek. Anyám azt es mondta, hogy hogy hát ingemet megcsináltattak, megfermekáltak, hogy ennyire tör a zsigorám. Egész nap dogoztam s este mentem guzsalyasba. Azét egy-egy vót ujan es na, hogy az ember nem ment hiába. De még azt es el kell mondjam, hogy a legény nem oda ment guzsalyasba, ahova ó' akart. Nem biza, met jól mondja a mondás: Öt-hat helyre es mehetnék, csak egyhelyé se hínak! Igen biza, met a leány kell híjon. Ha nem hiv, de hiába kótogtatsz ott az ablakon. A táncba vaj valahol vaj a leán hív meg, vagy meghivat valamelyik leánybarátnőjével. De azét a legény es próbálkozik: a táncban, gyülekezetben, akihez jószűvel menne, azt táncoltassa, bifámázik vele, nézegeti, igirkezik héza, kérdi: Ketten hálunk-e? Attól függ mi a gondolatja a leánynak, vagy biztatja vagy lerájza magáról. A legény es izenhet valamelyik leánytól vagy barátjától s akkor várja a választ. így jó ha ők rendezik el, met Istenem mennyi baj vót az életben avval, hogy a szülőit vaj valaki más üsmeró'sök úgy szerezték egymásnak a fiatalokat, esszekötötyölték egymást. Ilyenből biza még sok halál es történt. Hagyni kell a fiatalokat, mindenki megkapja a magáét. Meg kell azét mondjam, hogy megszólták azt, aki mindenkivel essze-vissza hált. Csak aval háltak, akivel komoly vót a dolog. Régebb eró'st tartottak arra, hogy ki milyen nemzetből való, élnivaló-e, hitvány-e [szegény] jó gazda-e? Egyrészinek csak a nagy nemzetes neve maradt. De hogy vissza térjek magamhoz, má 17 éves vótam, ingem es biza tört a nyavalya, mentem vóna guzsalyasba. De úgy lehet, itt es úgy van, hogy mindennek ejsze eccer eljő az üdéje. S én azt mondom a buta fejemvei, [kellett] ez a guzsalyaskodás, met igy megüsmerték jól egymást s itt nem vót az én fiatal koromba de késól)b se válás. Igaz vót aki egy egész életen át unta egymást, csak gürcölt, ez se vót eró'st jó, de a vallástól es félnek, met eró'st vallásosak vagyunk, s igy nincs válás. Mindenki viszi amig birja a keresztjit. Azét meg kell mondjam, hogy nagyobb parancs vót, mint most. Akkor este szürkület eló'tt, ha bócsú vót,