Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Szükség is volt a segítségemre, mert a feleségem beteges lett. Nem bírta ellátni a jószágot, nekem kellett pótolni a munkát. A gyerekek mind iskolába jártak. Közben a fiam, Illés 1958-ban megnősült, elkerült a háztól. Maradtam négy kislánnyal és Miskával, aki szintén iskolába járt még. A tsz-ben a tagok elkezdtek megint csökönyösködni. Nem hallgatták meg a vezetőséget. Ha rájuk szólt valamelyik vezető, azt mondták neki vissza: „Én tudom ki vagy, melyik kútból ittál vizet. Te nem parancsolsz nekem." Erre gondoltam egyet és beszéltem a vezetőséggel, hogy hozassunk egy idegen elnököt a tsz-be. De kit? Mondtam, hogy kérjük meg a Hársfalvit, aki a gépállomás főagronómusa volt ezidőben. Hársfali sűrűn járt hozzám az irodába. Mondom neki: „Hársfali elvtárs, nem szeretne idejönni elnöknek?" Azt mondja: „Én szívesen, ha megválasztanak." Kihívtuk a járás mezőgazdasági igazgatóját és meghívtam a vezetőséget es. Titkos szavazást rendeltünk és 52 százalékkal megszavazták. 48 százalék ellene szavazott, mert tudták, hogy mi vár rájuk. Már nem fogják azt mondani az idegen elnöknek, hogy tudják melyik kútból ivott vizet. És így lett Hársfalvi Imre a tsz-ünk elnöke 1958-ban. Meg es változtatta a rendet a tagokkal szemben, mert aki ellenkezőleg viselkedett, meg es büntette. Szigorú ember volt és ilyen emberre volt nekünk szükségünk. 1960-ban hozzánk csatlakozott Hegyhátmarác, Tófű és Szárász lakossága földestől, gazdasági felszerelésével. így megnőtt a tsz-ünk. Szintén ez évben egyesültünk a Kossuth tsz-el, a németekkel. Ekkor lett Reith Imre főkönyvelő, Zákányné segédkönyvelő. Hársfalvi a tsz-elnök. Én lettem a növénytermelési munkások bérelszámolója, mert áttértünk a havi fix bérelszámolásra. Ezután nem munkaegységre fizettünk a tagoknak. A tsz új neve „Haladás" lett és ez a neve máma es. A tsz évről évre gyarapodni kezdett. 1961-ben vettük az első zetort. Nagy öröm volt, a tagokat már pótkocsival szállítottuk a munkára. Ekkor vetettem fel Hársfalvinak: „Látja ha 1958-ban hozzájárni, hogy mi vegyünk egy gépet, avval es elébb volnánk." Azt felelte: „Az időben én a gépállomás dolgozója voltam és