Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)
LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)
odahúztam. Álmomban se gondoltam, hogy a maguk tsz-elnöke leszek, de most itt vagyok és mindent megteszek, hogy minél jobban gyarapodjék a tsz." - „így es legyen" - mondtam. Az én fizetésem 1500 forint lett, mint bérelszámoló. Nem volt sok, de így es jó volt, mert a különbözetet tudtam pótolni a szerény háztájiból. Már említettem, hogy öt gyerek tartozott a házhoz. Miska, aki folytatta a tanulást a tiszti iskolán, Marika az idősebb lányom, akit beírattam a dombóvári Apáczai Csere János Gimnáziumba. A másik három kislány az általános iskolába tanult. így megnőtt a kiadási költségem. Miskának szerencsére csak 50, esetleg 100 forintot fizettem havonta. De Marikának 300 forintot, plusz ruha. Azon kivül a három kislány, akik itthon voltak ruhára, könyvekre kellett költeni. így az 1500 forint mind rájuk ment. Nekem alig jutott cigarettára, mert ezt nem tudtam abbahagyni még a mai napig se. 1963 január első napjaiban bekövetkezett a családban a legnagyobb és legszomorúbb tragédia. Január 6-án a komlói kórházban meghalt a feleségem. 6-án 9 órakor reggeliztem és nagy sírást hallok a kapumban. Kinézek az ajtón ki sír. Kit látok, a postás kézbesítőt. „Kit sirat, mit sirat asszonyom" - kérdezem Szkripkánét? „Jaj Pista bácsi meghalt a felesége, itt a távirat." Én nekitámaszkodtam az ajtónak, hogy el ne essek, majd megállt a szívverésem. Egy pár másodpercre erőt vettem magamon és intézkedni kezdtem. Elsősorban es hazahivattam a kislányokat az iskolából. Táviratozni Pestre Miskának és Dombóvárra Marikának. Közben értesíteni a rokonságot, hogy készüljenek a temetésre. Én azonnal indultam Komlóra a kórházba intézkedni a halott hazaszállítására. Komlón egy részből szerencsém volt azzal, hogy fiam Illés majdnem a szomszédságában lakott a kórháznak. Vettem őt és gyerünk kiváltani a halottlevelet, gyászkocsit rendelni, koporsót vásárolni. így január 8-án délután a boncolás után megkaptam a halott hazaszállítási iratokat és hazaértünk. Amikor a gyászkocsi a kapumon befordult, itthon volt a hét gyermekem és jajszóval siratozni kezdtek és velük együtt az egész rokonság, szomszédság. A gyerekeim jajszóval siratták:
