Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

mindent elvittek és semmit nem akartak visszaadni. Az történt, hogy február 10-én a németajkúak tsz-t alakítottak „Kossuth" néven, azzal a céllal, hogy ők kaparintsák meg a földek legjobbját és az istállókat. A magyarjaink megijedtek, elkezdtek zúgolódni: „mi lesz velünk, a németek a javinkat elveszik, mit tegyünk?" Mondom nekik: „Emberek jöjjünk essze egy házhoz és beszéljük meg, mert ez nem tréfa. Vegyük elejit és alakítsunk mi es új tsz-t és mienk lesz az elsőbbség." Könnyen beleegyeztek és alakítánk mi magyarok 40 személlyel új tsz-t „Új Élet" néven. Megírtam a jegyzőkönyvet és bevittem a járáshoz jóváhagyás végett. A járás nagy örömmel fogadta és jóváhagyta. így március 1-én visszafoglaltuk az istállókat. Felszólítást kapott mindenki, hogy ki amit elvitt lovat, szekeret, minden gazdasági felszerelést, vigye vissza az „Új Élet" tsz-be. De hogy milyen lelkesen dolgoztak a tagok, az csoda volt. Versenyezve a Kossuth tsz-el. Közben ahogy szorították azokat, akik még nem léptek be a tsz-be, úgy léptek hozzánk. Őszre már kb. százan voltunk. Én lettem újból a könyvelő és Polgár István az elnök. Olyan jó eredményt értünk el, hogy ősszel a zárszámadáskor 40 forintot tudtunk fizetni, ami nagy csoda volt. Azelőtt egy évre nem kaptunk 40 forintot, mert a sok beszolgáltatás mindent elvitt. 1958. évben még jobb eredményeket értünk el és tartalékoltunk 100 ezer forintot, hogy vegyünk egy traktort. Minden rendbe es lett volna, de kellett egy igazolás a mágocsi gépállomás vezetőségétől, hogy engedélyezik. De a gépállomás vezetősége - Nagy Béla és Hársfalvi Imre - azt mondta, hogy a mi traktorunk vasrészeit még nem bányászták ki és nem adtak engedélyt. így a 100 ezer forint elkelt egyéb dolgokra. Legalább kiosztottuk volna a tagoknak, jobban jártunk volna. Közben megszaporodott a munkám a tsz-ben. Nőni kezdtek az igények az új könyvelésben. Én nem győztem a munkát és kénytelenek voltunk felvenni Zákány Gábornét, akinek tanult szakmája volt a könyvelés. így megkönnyebbült az én dolgom es, több időt tudtam fordítani a háztáji gazdaságomra. Volt két fejős tehenem, két növendék üszőbornyú, disznók. A tejet leszállítottuk a tejcsarnokba és szép pénzt kaptam érte.