Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

buszból, szembemegyek Csingár Istvánnéval. Azt mondja nekem: „Nem hozta haza Miskát?" Mondom: „Nem". - „Miska már itthon van." Gondolhatja mindenki, mekkora öröm fogott el. Már nem kellett félnem, hogy mit hazudjak a feleségemnek. Tehát mi es történt a Miskával? Amikor november 4-én ki kellett ürítsék az iskolát, Miska megkérdezte egyik osztálytársát, nem mehetne-e el hozzájuk. Azt mondja: „gyere". Veresegyházán lakunk, nálunk ellehetsz. Ha a vonatok megindulnak, hazamehetsz." így történt, hogy ő november 26-ig náluk volt és azon a napon indult haza, amikor mentem a Mártonnal Pestre. Tóth Józsefnek hívták a jólelkű embert, aki a vonathoz vitte a gyereket, adott neki 100 forintot, vonatra tette és Miska hazajött. így megvolt a nagy boldogság, megkerültek a fiaim. Egész télen itthon voltak. Volt részünk a bánatból eddig. Most örömömben levágtam két disznót és egy kétéves bomyút. Ettünk, ittunk, nem kellett félni, hogy zsírt kelljen leadni vagy nem szabad bomyút vágni, mint azelőtt. Akkor ha bornyút vágok, büntetést kaptam volna, börtönt. Február elején Miska visszament az iskolába és folytatta tovább a tanulást addig, amig 1958. június 8-ával az iskolájukat fel nem oszlatták. Ezután Pécsre ment és ott folytatta a harmadik osztályt a Nagy Lajos Gimnáziumban. Itt fejezte be a gimnáziumot és innen ment tovább tiszti iskolába Pestre, amig tisztté nem avatták. Máma es katonatiszt alezredesi rangban. Visszatérek a tsz ügyeihez. Nekem megint akadt munkám bőségesen. Megkezdtük a felszámolást, megterhelni a tagokat, azzal ki amit elvitt. Egy kerek hónapot töltöttem az irodában. Mindent jegyzőkönyvezni, az egész adósságát mind a tagokra terhelni. Jöttek a végrehajtók behajtani, fizetni, ki amit elvitt. Volt amelyik 20 000 forinttal volt megterhelve. Most nyílott ki a szemük, mit csináltak, de már késő volt. 1957. januárja nagy izgalommal telt el, nem tudtuk, hogy mihez kezdjünk. Egyéni gazdák leszünk, visszakapjuk földjeinket, de hol a gazdasági felszerelés? Se ló, se szamár, minden tönkre ment. Amit bevittünk a tsz-be és amit vásároltunk, az mind odalett. A tagok közül egyesek, akik kapzsibbak voltak