Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

pallogatott, forgatott, takart. Estefelé 4-5 órakor elindult a kaliba felé, megkereste a marhákat, fejt, megótotta a tejet, sajtot csinált, savót főzött, mosogatott. S úgy 11 felé, még utána, holt fáradtan lefeküdt. Másnap 4-kor kezdte újra, egész nyáron csinálta ezt. S közbe még szült egy-egy gyermeket. Met akkor nem a szülészeten szültek. De ezt es elmondom. Eccer a kalibánál vótunk s azt mondja édesanyám: - Jóska, menj bé Anna nénédhez, szólitsd meg, hogy jöjjön ki, - s azzal ó belépett a kamarába. Jött es Anna ném, ő es bement a kamarába, nem sokára jöttek ki s a karjikon hozták a hetedik gyermeket, ez egy leányka vót. Na, így szaporodtunk. Később, mikor felnőttek jó vót, met apám mindegyiknek csinált gereblyét, kaszát s vót aki dolgojzék. Apámék odállitottak a dolog mellé. Még a szüléssel kapcsolatban el kell mondjak egy esetet. Gáborok szádában egy háznál terhes vót egy asszony. Egyik nap, hát kiáll ott a tornácra, ujan magas tőtés vót, s kiájtotta: - Borbár! Borbár, gyere me megmalacoztam! - Fut az asszony, nézi, s hát három gyermeket szült eccere, tiszta suhogó egyedül. Ilyenek vótak a csángó asszonyok! Azon gondolkozók, hogy vót-e nekünk egyáltalán gyermekkorunk. Ha nehéz vót es, hát vót, s én inkább a jóra s a szépre emlékezek inkább: hogy s miket jácodtunk, milyen es vót, mikor legelőször mentem a somolyói bócsura vagy a közeploki Magdolna bócsura. Előtte hetekig készültem, mikor mentem először táncba, s hogy vót a mü családi óvodánkban, met annyian vótunk, mint egy közepes óvoda. No, meg csináltam rosszat es. így 2l-re azét emlékszem, met kaptam egy jó verést, met addig feresztettünk 12 rucakölyket, amig mind megdöglöttek. Szinte minden esztendőhöz köt valami emlék. Istenem, hogy eltelt, mijén hamar az üdő! így 1922-ben vásárolták apámék az örményektől Kamiátot. Mü es éreztük, met nehezebb vót a sorsunk. A nagyok többet dolgoztak, nem vót tej. így telegetett az üdő s én 1926-ban kezdtem meg az iskolát oda le a Központban, az van ujan 7 km-re tőlünk. Ez román iskola vót, de mü annyit tudtunk románul, mint a disznyó deákul. De hát román világ vót. Jött egy román tanyitó, Buzsomak hittak, mint