Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Én úgy megijedtem ezeknek a beszélgetésein, hogy odamentem az ablakhoz és néztem ki, nem jön e valaki detektiv, hogy rajtakapjon ezen a beszélgetésen és lezárjanak engem es velük. De ezek nem hagyták abba, mondták a sok hibáját a kormánynak. Senkinek el nem mondtam, hogy mit beszélt ez a két elvtárs az irodámba. Nem es lepődtem meg, amikor októberben kitört a zavargás. Ez évben befejezte a nyolcadik általános iskolát a fiam Miska és beírattam Pesten a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskolába. Áprilisban volt a felvételi vizsga. Márton Sándor tanító vitte fel felvételre, mert akkor es foglalt voltam, nem vihettem én. A felvétele megtörtént és augusztus közepén a gyerek megkezdte a tanulást. A középső fiam, Illés mint kőműves harmadmagával [Puskás János, Ládás András] Tatabányán dolgoztak, mint kőművesek. Haza nem jött egyik se, csak leveleztünk. Itthon nem volt más, mint a négy kislány. Én folytattam a munkát az irodában. A feleségem otthon vezetette a háztartást. Volt két tehén, három növendék disznónk és baromfi. És elérkezett az a bizonyos október 23-a nap. Pesten megkezdődtött a felfordulás. A tagok megváltoztak. Nem akartak dolgozni, csak hallgatták a rádiót, a Szabad Európát, az újabb fejleményeket, hogy mi történik tovább. Másnap 24-én megérkezett a tsz részire 3 vagon répaszelet a Mocsoládi vasútállomásra. Ki kell rakni és hazaszállítani. Elindultunk tagokat keresni a vagon kirakásához és hazaszállításához, de senki nem vállalkozott. Azt mondja egy tag nekünk: „Nem szégyellitek magatokat hajcsárok, nem volt elég idáig? Most már megszűnt a ti napotok, nem sokáig lesztek vezetők." Erre mi es megijedtünk és nem es ment el senki az állomásra. Még máma se tudom, hogy mi történt a cukorrépa szelettel. 25-én lejön hozzám az irodába Győrffi János általános iskola igazgató, hogy a pénztárt ellenőrizzük, mivel a felesége, mint tag volt a pénztáros. Én ez időben félve, hogy bejönnek az irodába és megtámadnak, leszedtem a falakról a plakátokat, például Rákosit, Gerőt, Farkast stb. Azt mondja nekem Győrffi: „Miért szedte le a plakátokat, nem gondolja, hogy ezért megüti a bokáját?" - „Nem szeretném, hogy a fejemhez verjék őket,