Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

törték a kukorcát a tagok. Mindenki vitt magával zsákot és megtöltötte csöves kukoricával. Amikor a faluba beértek, mindenki szedte le a zsákját a kocsiról és vitte haza. Amit behoztak a raktárba és amikor kiszámoltam mennyi kukorica jött be egy holdról, összesen se több se kevesebb mint 80 kg csöves kukorica. A többit ellopták a tagok. A búza se fizetett többet 6-7 mázsát holdanként. A tagok csak kényszerbóT dolgoztak, úgy es tudták: nem kapnak semmit zárszámadáskor. Dolgozni nem akartak. Minden reggel kellett menni házról-házra hívni őket dolgozni. Kényszer volt egyszer a munka, ami való es volt. Kijöttek a mezó'gazdasági osztálytól és a banktól segíteni elkőkészíteni a zárszámadást, ami el es készült 1954-ben. A beszámolóból tudomásul vette mindenki, hogy nem kapunk semmit, mert rosszul dolgoztunk, de majd a jövőre talán jobb lesz. Elérkezett 1955. év tavasza. Kigondoltam valamit és a vezetőségi ülésen megszavaztattam velük, hogy a kukorica területet mérjük ki felibe a tagoknak. Ha törvényellenes es, de másként nem lesz kukorica. Ki es mértünk minden tagnak, ki amennyi holdat vállalt. A tagok becsületesen megművelték, rendesen megkapálták. Ősszel egy bizottságot alakítottunk, amelyik részt vett az elosztáson. Annyi kukorica termett, hogy górékat kellett csináltatni, a kukoricát elhelyezni. Amikor kijöttek a járástól és meglátták a sok kukoricát azt mondják: „Mit csináltak maguk, hogy ennyi kukorcájuk termett, mert a tavaly még annyi sem volt, hogy a jószágot ellássák?" En a valóságot meg kellett mondjam, hogy az egész kukorica területet kiadtuk felibe és így lett ennyi kukoricánk. Azt mondják nekem: „Szóval maguk visszatértek a régi burzsoá időkre, mint a grófi időkben volt? Ki volt az indítványozója?" Mondom: a vezetőség. Megvan a jegyzőkönyv, amit meg es mutattam. Azt mondják erre: ilyenről az egész országban nem hallottunk. Törvényellenesen csainálták, de mi ezek felett elnézünk és örülünk, hogy sok kukoricájuk termett. A búza is jól sikerült. A borsó, a napraforgó úgyszintén. így az 1955. évben, ha nem es kaptunk sok pénzt, de könyérgabonát és takarmánygabonát szépen tudtunk osztani és a közös jószág