Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

részire es szépen tudtunk tartalékolni takarmányt. Mintha az emberek meg kezdték volna szokni a közös munkát. Valamennyire megszűnt a lopás és ha valamelyiket lopással értek, szigorúan büntettek. Azt mondták, hogy „a mindnyájunkét lopod." Közben nálam es fordulópont állott be a családban. A feleségem megszülte a legkisebb lányomat, Rózsikát, aki az utolsó a hét gyermek közül. Szintén ez évben megnősült a legidősebb fiam István. Nagy lakodalmat csináltunk, nagy költséggel. Disznót vágni nem volt szabad. Méges, mivelhogy nagy család voltam és a községi elöljárósággal jóba voltam, sikerült vágási engedélyt kapnom. így vágtam disznót, ami után le kellett adjak 4 kg zsírt, mint beszolgáltatást. Én pont ezidőben Pécsen voltam zárszámadási tanfolyamon. Szegény fiamnak egyedül kellett gondoskodni mindenről, ami egy lakodalomhoz kell. Azért én elkéredzkedtem csütörtökön, hogy jöjjek haza, mert a fiamnak lakodalma lesz és nincs ki intézkedjen. El es engedtek. Hazajöttem azonnal, elintéztem a disznóvágást. Meg lett tartva a lakodalom a szegényvilágban es. Másnap, amikor a lakodalomnak vége lett, elköltözött tőlem a fiacskám szintén a faluba Bogdán Péterékhez, mert az ők lányukat vette el Veronikát és máma es együtt vannak Mágocson. Született egy fiúk és két lányuk. Azóta már ők es megnősültek, illetve férjhez mentek. A fiú, akit szintén Istvánnak hívnak, Simontorványára nősült. A lány Angéla, Mágocson ment férjhez. Itt akarom elmondani azt is, hogy nem volt nekünk senki támogatónk. Mindenki csak arra bízott, dolgozzatok elvtársak, majd később jobb lesz. De sokáig kellett várni arra a jóra, amig jobb lett. Az időben még politikailag is nagy rémhírek jártak. Fognak jönni az amerikaiak, a tsz-eket feloszlatják, a kommunistákat mind bebörtönzik, visszajönnek a németek, vissza lesz adva nekik az elkobzott tulajdonuk, a telepesek mehetnek világgá. Az emberek hallgatták a Szabad Európát, és sokan hittek neki, de sokan ráfizettek. Voltak, amelyikek még a községből is elmenekültek féltükbe. De voltak olyanok is, akik nem adtak a rémhírekre, maradtak és dolgoztak tovább, azok még ma is