Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

mártottuk. Mü nem igen használtunk villát. Más ételek: tojásrántott, tejfeles tojásrántott, fejérétek, bálmos. Délre anyánk valamilyen levest főzött: pityóka leves, túrós pityóka leves, szűzpityóka leves, tejfeles pityóka leves, laska leves, faszulyka leves, s ott ne. Télen egy-egy disznócsontot főzött meg. Estére megint vaj pityóka rántott, vaj puliszka tej vei, sebes tej, iró, édestej. Ha nem főzött valami hideget falatoztunk: tej, zsendice,orda, túró, vaj, ami vót. En ma es azt mondom ujan jó, mint az édesanyám tejfeles pityókalevese, senki levese nem vót azután sem. Lehet, hogy csak éhesebb vótam akkor s úgy jártam, mint egy új házaspár. - A kicsi asszonyka minden estére tejet forralt vacsorára. Az embernek sehogy nem izlett. Egy szép napon valamit tett-vett az asszony, a tej odaégett kozmás lett. Megvót jedve, mi lesz. Megkóstolja a férj, s felcsillan a szeme: - No ez igen! Végre te es eltaláltad a tejet mint édesanyám. Hát, lehet, hogy az izekkel mü es igy vagyunk. Sokan vótunk, 2-3-an s még 4-en es ettünk egy tálból, nem kényeskedtünk, nem vesztünk essze. De itt a faluban hallottam ujant, hogy ettek vaj 5-ön egy üstből, s a két nagyobb esszeegyeztek, egyik elkiájtotta magát: töpjél belé, Béla. Az úgy csinált, mintha belétöpött vóna az ételbe, a kisebbek nagy sirva félrementek, s ők ketten jól laktak, jó hasat vettek. Biza megtörtént, hogy édesanyám addig osztotta, osztogatta az ételt, amig neki nem maradt semmi. Mondom, sokan vótunk, de münköt szógálni sehova se adtak, megvótunk valahogy otthon. Itt, a csángóknál nem divat az, hogy idegenbe menjenek szolgálni, mint a csiki leányok. De munka az jutott mindenkinek. Ezeket a nagy kopár ódalakat nyárba meg kellett kaszálni, takarni, béhuzatni, kender - len szedés, tilolás, fonás s még hányféle munka! Erősen sokat dolgoztak itt az emberek! Csak elmondom édesanyámnak egy nyári napját, mit dolgozott kaszálláskor szegény. O vót a küsebb gyermekekvei a kalibánál, met a férfijak kaszáltak. Reggel felkelt 4 órakor, fejt, elcsapta a tehenyeket, mindent ellátott, enni adott a kicsikéknek, reggelit főzött a kaszásoknak. S elindult az étellel. Mintegy 12 km-t gyalogolt amig elért a kaszállóba. Ott