Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

Gyermeket rengettem, cserefát égettem, Cserefának füstje kihozta könnyemet Johor fának lángja elvette szinemet. Készülj asszony, készülj, a fej vevő helyre, Készülök, készülök, édes jámbor uram. Szolgám, édes szolgám, gyere arra helyre, Hol fejemet veszik, Vidd el arra helyre, ahol apám lakik, Tegyed asztalára, hogy tudja meg ő es, Kihez adott férjhez. így ámítgattam én a gyerekeket a kukoricafosztásban, hogy ne aludjanak el a jó puha csuhéban. Amikor befejeztem egy mesét, Miska már szólt es, még mondjon egyet apám, hogy ne legyek álmos, annyira szeretem hallgatni. így kénytelen voltam másikat kezdeni. Valahol a valós régen, volt egy falu, ahol csak nők laktak. Ez a Márkus legény véletlenül bevetemült ebbe a női faluba. Ezek a nők mind boszorkányok voltak, mind az ördöggel cimboráltak. Márkus beállott cselédnek egy házhoz, ahol egy öreg néni lakott egy szép lányával. A lány annyira beleszeretett Márkusba, hogy csak meg nem ette. Éjjel vette a fiút a hátára és vitte fel a háztetőre és a kéményen hozta le. Ez így ment egy-két évig. Márkus úgy lesoványodott, hogy csak bőr és a csont volt rajta. De ő erről semmit nem tudott. Nappal végezte a munkát, amire tették. Egy bizonyos nap elküldték Márkust a szomszédba szitáért, mert az övék ki volt lyukadva. De szigorúan meghagyták neki, hogy ne menjen be szobába, csak az ajtóig és ahogy megkapta a szitát, azonnal jöjjön vissza. [„Ne aludjál Illés és Pista, mert most jön a borzalmas." Miska nem aludt, még a szája es ki volt tátva, úgy hallgatta ami következik.] Márkus amikor az ajtóba ért és kérte a szitát, azt mondták, hogy jöjjön be a házba, mert csak úgy kapja meg a szitát. Bent a szobában szintén egy öregasszony egy még szebb lányával. Azt mondja neki az