Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

nem sokat kaptunk. Takarmányt azt kaptunk a jószágnak, mert mindenkinek volt jószága odahaza. A tagok a közösben nem akartak dolgozni. Mindenki csak a saját háztájijával volt elfoglalva. Amikor eljött az aratás ideje, csapatokat alakítottunk. Héjába voltam könyvelő', amikor eljött az aratás ideje, bezártam az irodát és ki kellett menni aratni, mert kevesen voltunk és az aratni való sok volt. Én nem mondom, hogy könnyű volt az időben a mezőgazdaság mívelése, de nekem akkor is könnyebbnek tetszett, mint ahonnét én jöttem. Két kaszás, két marokszedő, egy kötélcsináló és egy kötöző. így se bírtuk időben befejezni az aratást. Még szeptemberben es kellett aratni, úgyhogy kijöttek a komlói bányászok segíteni. Még a járási funkcionáriusok es eljöttek. Ezek szegények szivesebben mentek volna a börtönbe, mint aratni. Azokat a finom kesztyűs kezeiket megszurkálta a tüskés aszat. Szabályosan sírtak és szidták a tagokat, hogy nem képesek learatni a búzájukat. Ok kell segéljenek nekünk. Amikor végre kicsépeltük, a raktárba tettük, kiszámoltuk az átlagtermést, 7 mázsa termett holdanként. Ebből osszunk fejadagot munkaegységre. Két-három mázsa búzát kaptunk családonként. A kukoricatermés se volt jobb, mert beleveszett a gazba, nem lettek kikapálva időben. Annak es a falit ellopták a tagok még a határból. Pénzt egész évben nem osztottuk. A zárszámadásunk passzív lett egy csomó adóssággal, mert a gépállomási munkákat ki kellett fizetni. Adósok maradtunk a tagságnak. Ezért annak fele ősszel kilépett és ment mindenki oda, ahol munkát talált, hogy fenn tudja tartani a családját. Egyesek elkezdtek gazdálkodni egyénileg. Kimértük a földjüket, amit ősszel betakarítottak. Az állam mind elvitte beszolgáltatásba, még a vetőmagot se hagyta meg. A másik évben lépett vissza a tsz-be, mert itt megmaradt a háztáji. A tsz-tagtól nem vittek el semmit. Az 1953. év volt a legrosszabb. Amikor Nagy Imre lett a miniszterelnök és kihirdette nem muszáj a tsz-ben maradni, a 140 tagból alig maradtunk hatvanan. Vissza is mértük nekik a földet. Egy évig dolgoztak, mint egyéniek, a másik évben léptek is vissza a tsz-be, mert nem bírták az adót fizetni. Ez így ment minden évben: kilépés,