Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

belépés. Annyi haszon mégis volt a tsz-ben, mert aki amit termelt azon a háztájiján és amit kapott a tsz-ből kenyérgabonát, takarmánygabonát, szálastakarmányt az megmaradt, nem kellett beszolgáltatni. Jószágot tatottunk és így mégis jobban éltünk, mint aki egyéni volt és ez kényszerítette az emberek visszalépését. Pénzt nem igen kaptunk. Volt az is, amikor 6 Ft-ot kaptunk egy munkaegységre. A természetbeli osztással elérte a jövedelmünk egy munkaegységre a 13-14 Ft-ot, beleértve a répa után a cukrot, napraforgó után az olajat, szappant és a többit. De a zárszámadáskor mindig adósok maradtunk, annyit nem tudtunk termelni egy évben, hogy a gépállomás munkáit ki tudjuk fizetni. Igaz, hogy az emberek es úgy dolgoztak a határba, mintha kényszermunka lett volna számukra. Az akkori elnökök úgy váltották egymást, mint a kupecok a lovaikat. Hogy megemlítsem neveiket első Ingula Ferenc, aki 1949-ben, a tsz megalakításakor lett elnök, 1950. évben ő lett a községi tanácselnök, a tsz-be Ragács Mihály lett az elnök. De nem sokáig maradt, kilépett a tsz-ből és átment a Bikali Állami Gazdaságba és tőle átvette az id. Pálfy Sándor. Ez is le lett váltva és tőle átvette Bogdán János. A Bercsényiben Bíró Péter volt az elnök 1952-ben, amikor egyesült a két tsz. Bogdánt elküldtük Zsámbékra egy éves iskolára és helyibe választottuk a Polc Antalt. Ezek az emberek annyit értettek a közös mezőgazdaság vezetéséhez, mint a macska a kalandáriumhoz. Nem is csoda, hogy a tagok nem hallgatták meg őket, semmi fegyelmet vagy rendet a munka végzésibe nem tudtak végrehajtatni velük. Ha rászólt az elnök vagy a brigádvezető valamelyik tagra, mindjárt az volt a felelet: Én tudom, hogy ki vagy te elnök úr. Amig nem voltál elnök, egy koszos kalapban jártál. Most, hogy elnök vagy, inneplőkalapban jársz. Veszekedések napirenden voltak. Az elnök, Polc Antal, reggel az eligazításnál ott volt az istállóknál. Utána egész nap nem látta senki, egész nap a korcsmát kerülte és még 10-szer is bement, ivott fél pálinkát, hogy a határba megy a munka, nem érdekelte őt. A tagok kint a határban is úgy dolgoztak. Még az is előfordult, hogy otthagyták a tsz munkáját és fogatostól átmentek