Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

TANKÓ JÓZSEF (Jáni): Ilyen volt... (Elbeszélés)

tőle. Sokat nem teketóriázott, egy-kettőre bépalt közéjünk. Aztán én még erőst szerettem, amikor késő ősszel vaj télen fonóba mehettünk, vittek. A leányok fontak, a legények lestek az orsót, jácodtak, most es még emlékszem legalább 20 ilyen játékra. Az üdősebbek meséltek régi dolgokról az asztal mellett, ezt szerettem legjobban. Hogy mi vót Doberdónál, ki vette el a tejet, ki járt tilon, kinek van pántlikás varasbékája, ki látott késértetet, kit kénoznak a szépasszonyok, kit fermekáltak meg, kihez jár a lüdérc, amelyiknek ló, kecske vagy liba lába van. Ok úgy mondták, hogy látták. Én csak lüdércet láttam egy éjjel. De hiszem, hogy látták. Csak ma má nem lehet ilyeneket látni. Valahova elhúzódtak. A régi dogokból es azt szerettem, amikor a 14-es háborúról meséltek. Vaj, hogy, hogy vót a régi magyar üdőben. Met úgy-e 18-ig úgy hittak, régi magyar üdő. 18—40-ig régi román világ, 1940-től kicsi magyar üdő s azután orosz bejövetel! Mü nem vótunk ujan kényesek, válogatósok az ételbe se, mint a mai gyermekek. Csak gyúrják beléjük az ételt. Velünk nem úgy vót. Édesanyám azt tartotta, ha megehülünk, eszünk. Még es úgy emlékszem vissza azok az ételek erőst jóizűek vótak. Nyáron főleg ritkán kerültünk egyhelyré az evéssel. Egyik a kolibánál, másik otthon, harmadik a kaszálón ett. De hát télen, mikor mind egyhejt vótunk, egy házzal vótunk. A nagyobbak s a szülők ettek a nagyasztalnál, a küsebbek a kicsi asztalkánál, minden háznál vót ilyen kicsi asztalka, a legküsebb az anya ölében vót. Ha az öregekkel együtt laktunk, ők es a kicsi asztalnál ettek. A legtöbbször, naponta legalább kétszer málét ettünk, ahogy mondják még, puliszkát. De itt így mondják málé. - Jóska, gyertek bé, megfőtt a málé. - Erőst vártunk, hogy így híjon édesanyám. Ujan jó, kemény málét főzött, volt egy nagy érc üst, abban. Sokáig keverte a málékeverővel, az ujan, mint egy kicsi páca, s akkor kiütte a málét a lapitóra. Elszelte s mü köréje ültünk. Az üstbe friss tejet tőtött édesanyám, s mi jóízűen kanalaztuk szerre. Ennek jóizet adott az üstaljába ráégett karc. Azon es veszekedtünk, ki vakarja ki az üstöt, az vót a legjobb falás. Még csináltunk túrós bócot, anyánk csinált melegítést, esszeolvasztott vajat, túrót, ordát, 1-2 tojást. Csíptünk puliszkát, s azzal