Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

A szőlő kiültetésekor ősszel vagy tavasszal ástunk egy 60 X 60 centiméteres gödröt, s abba tettük a vesszőt, ami azután 3—4 év múlva kezdett teremni. Ősszel a töveket letakartuk földdel. Tavasszal kitakartuk, és lemetszettük úgy, hogy a tövön hagytunk 5-6 fiatal vesszőt kb. 50-60 cm hosszan, és karókra felkötöztük. Permetezni nem permeteztünk, mert direkttermő szőlőnk volt: Nova, Delavári, Terár stb. Ősszel szüretkor otthon ledaráltuk a szőlőt a kádba és 2-3 nap múlva leeresztettük a mustot a hordóba. Préselni nem préseltünk, mert nem volt présünk. A törkölyt kifőztük pálinkának. Még amikor én legény voltam, úgy kaptuk a bort, hogy csináltak egy 2 méteres vályút és kenderfonalból szőttek zsákot, azt megtöltötték a szőlővel, beletették a vályúba. Egy személy mezétláb ráállt a zsákra s taposta, amig a lé kifolyt. A kukorica - otthon pujnak mondtuk - termesztése a következőképpen történt: Tavasszal a földet megszántottuk, a magot rászórtuk és fogassal vagy csipkeboronával elboronáltuk, s ezzel készen volt. Amikor kikelt és kapálni kellett, nagy kapákkal megkapáltuk és megritkítottuk. A sorba vetett kukoricát nem ismertük, pedig mennyivel könnyebb lett volna. A búzát, árpát, rozsot úgy termeltük, hogy ősszel megszántottuk a földet, a magot rászórtuk, s fogassal, csipkeboronával elboronáltuk. Aratáskor sarlókkal learattuk, markokba szedtük, felkötöztük, keresztbe raktuk és hazahordtuk. Csépléskor egy karó köré raktuk a kévéket a fej vei fölfelé és a lovakkal kinyomtattuk. A szalmát leszedtük, a szemet polyvástul összehajtottuk a karó körül és vártuk a szelet, hogy fújjon, akkor lapáttal a széllel szemben fellapátoltuk és így lett a tiszta búza. Amikor aztán 1947. március 1-én Magyarfődre értünk és Mázaszászvárról Egyházaskozárra gyalogoltunk, megláttuk a földeket, hogy a kukoricatövek sorban állnak, akkor eszméltünk fel, hogy itt másként művelik a kukoricát. De még azt is megnéztük, hogy vastagok-e a szártövek, nehogy éhen haljunk. És amikor a faluba beértünk, a régebbiek magyarázták és mutatták, hogy mennyi a kukoricájuk, aminek nagyon megörültünk. A rokonok már áltattak is minket, hogy egyes dolgokat hogyan kell csinálni itt, mert úgy kellett csinálni, ahogy a régi