Forrai Ibolya szerk.: Néprajzi Közlemények 33. évfolyam - Csángók a 20. században, Élettörténetek (Budapest, 1994)

LACZKÓ ISTVÁN: Emlékek egy moldvai csángómagyar életéből (Önéletírás)

gazdák csinálják, mert másképp kinevetnek. Az első esztendő volt nehezebb, mert a második évben már mi es úgy dolgoztunk, mint a régi gazdák. Az első évben, mivel nem volt semmi vetésünk, mentünk feleségestül a gazdagoknak szőlőt kapálni és metszeni. Ezt könnyű volt megtanulni, mert a gazda megmutatta hogyan kell metszeni, de azért volt különbség a metszésben, mert itt nem hagytuk meg a hosszú vesszőket mint otthon, vissza kellett metszeni 4-5 vesszőre, de csak 2-3 gombra és egyre a karó tövinél. Kérdem a gazdát: bácsi, mennyi szőlő lesz egy ilyen kopasz tőkén, mondja, hogy majd meglássa az őszön és mikor megláttam, nagyon szép termés volt rajta. Közben a nyáron el is mentem neki permetezni, rézgálic volt és mésszel kevertük a permetlét és ezzel permeteztük a szőlőt. Ősszel én es megkaptam a szőlőt, ami a házhoz tartozott, mivelhogy a házigazdáimat elvitték még augusztusban, meg volt művelve szépen és jó termés volt rajta. Volt a háznál kád, hordó s prés, szüreteltem, préseltem, megtanultam minden csinját-binját a régi gazdáktól. És érdekes, hogy minden szőlőben présház es volt, de én nem szüreteltem a présházba, mert féltem, hogy betörnek és ellopják a boromat. A kukoricavetés. Hogy nekem es legyen kukoricavetésem, egy jó ismerős komám, Tálász András adott nekem 2 hold földet készen bevetve, mivelhogy nekem még nem volt fogatom, s a kukoricát úgy vetettük, hogy az eke fordult kettőt és a harmadikba szórtam a kukoricaszemeket. Amikor a kukorica kikelt, ez már szép sorba volt. Ezt megtehettük volna Romániában is, de nem volt aki megtanítson vagy láttuk volna valahol az országban, de sehol sem láttuk, mert egyformán művelték az egész országban. Amikor a kukorica kapálni való lett, ekekapával megekéztük, a kapával csak a sorokat kellett kapálni és ritkítani, úgyhogy egy ember akkora darabot kapált, mint otthon 5-6 személy. Mennyi változás és milyen könnyebb élet! Soha nem tudom megköszönni a jó Istennek, hogy engem megsegített és kijöttem családostól Magyarfődre. Szintén az első évben megjött a búzaaratás ideje, és mivelhogy nekem nem volt vetésem, elmentem Budán Mihá-